Blog a Vizilóhoz ^^

Oda mentem ahun vagyok!

2010-11-18T14:15:00.002+01:00

Ide költöztettem a blogot:

HTTP://PETTYCICUK.BLOGSPOT.COM

Blog-Költöztetés

2009-07-25T07:49:00.003+02:00

Nem is igazán költözésről van szó, hanem a blog címének megváltoztatásáról. Ha jelenleg olvasod a blogot és továbbra is szeretnéd, akkor írj nekem egy üzit-mailt-bármit és elküldöm neked az új címet! :) Ide már nem kerül fel több post!

:*

Vendégfogadós sütés-főzés

2009-07-24T10:09:00.007+02:00

Emillel tegnap előtt (mint ahogy azt már egy posttal előbb is említettem) vendégeket fogadtunk. Egyik Emil lány-ismerőse volt, a másik meg - szokás szerint :P - TortásBerni. Berni hozott Emilnek "ajándékot", aminek az ajándékrésze annyi volt, hogy fáradtságosan beszerezte a terméket! Köszönet neki. Amúgy - csak mert élőben majd úgyis elfelejtem mondani - nem büdös a cucc felkenve, csak úgy töményen a tubusban, így nagyon nyerőnek bizonyul több szempontból is, amiről nem merek többet írni, mert most azt kéne írnom, hogy együtt alszunk Emillel és akkor hajjajjj milyen lecsapódása lenne ennek, szval ezt meg sem írom. :) Másik vendégünk viszont a ház űrnőjénél akart bevágódni saját elmondása szerint. Nem vagyok ugyan űrnő, de nagyon nagyon szép kis ajándékot kaptam, aminek nagyon boldog vagyok! Ezennel köszönöm szépen - még egyszer! :)

Vizilo-VAS kulcstartó...és...

VizipaCicás kispárna... <3

Ebből a HappyBoxos vizipacis sorozatból már kaptam egy csomó meglepit (pl. képkeret és pénztárca), de ilyeneim nem voltak még. Bögrét szeretnék majd még, de azt még boltban nem is láttam, csak a neten. :)

Bernivel megcsináltuk életünk első padlizsánkrémjét! Emil sütötte hozzá a padlizsánt, én megpucoltam, Berni keverte a majonézt és együtt vagdostuk össze. Először nem sikerült, kétségbe is estem, hogy nem lett jó, de aztán külső szagló segítséggel sikeresen megoldódott a helyzet és Emil szerint világbajnok lett a cucc! Nagyon nagyon örülök/örültünk neki! Féltem, hogy csalódik bennem Emil, hogy nem figyeltem meg múltkor, hogy hogyan készítik a barátaik a padlizsánkrémet, de azért nagyjából sikerült! :) Igaz, hogy a majonéz 5x-re sikerült és alig tudtam meghámozni a padlizsánt, mert mindig borzalmasan megégetett és hogy szegény Berninek vízhólyag lett az ujján, nekem meg izomlázas a karom...! :D

Volt ám desszert is! Petty féle vizilovas szélforgó! :) Ebben nincsen semmi különleges: levelestészta, túró ízesítve és barack - és íme az eredmény. Emil ezt is imádta, de ízlett a többi vendégnek is (kicsikét?). :P

Összességében nagyon jól sikerült az este/éjszaka, a kaja is jó volt, a társaság is. 2 körül feküdtem le aludni, amikor Emil már lassan a másik oldalára fordult. Berni a vendégszobában volt, ő nem tudott elaludni túl könnyen - mert túl nagy volt neki a csend (ha szól, akkor odamentem volna és kiabálok az ablak alatt...;). Reggel persze ő kelt a legkésőbb - természetesen én a legkorábban, hogy mire felébred szívemcsücske legyen kv, tea és rend mindenhun. :)

Berni el volt "bűvölve" vagy miszösz, hogy Emil mennyire értékeli amit én csinálok, itt ő konkrétan arra értette azt hiszem, hogy mindig megdícsérte, hogy milyen finomat sütöttem-főztem, meg hogy megsimogatott mindig, ha a közelében voltam. Hát igen, igen... így van, ilyen dolog ez a szerelem. :)

Folytat(-ás)

2009-07-23T20:48:00.002+02:00

... kicsiny életünk története hamarosan folytatódik egy kisebb hosszú vendégfogadás rövid leírásával! Járt nálunk egy vizilooo-hordozó tündér-jány és a 102-es majonéz-keverő ügynök. Küldetésük titkos, így egyenlőre nem is árulhatok el többet. :) De csináltunk a desszertről fényképet... vizilovas-túrós. Hm. Megnyaltad a szád szélét? Noh... akkor majd kép is lesz a 7végén. ;)

Megszűnés

2009-07-20T21:30:00.002+02:00

A BLOG MEGSZŰNT - köszönet a jóakaróknak... neked is Kicsilány, de ettől függetlenül a boldogságunk változatlan (lesz)! :)
____________________________________________________

Emil aszonta, hogy...: "A lófaszt töröljed! Inkább írd meg, hogy üzenjük N.G-nek, hogy az nem 3, hanem 4!" ;)

A nővérem húga

2009-07-15T20:50:00.005+02:00

Sírva jöttem ma haza a patikából, de nem kell megijedni, nincsen ennek semmi (komoly) oka, csak épp hazafele a buszon fejeztem be Jodi Picoult: A nővérem húga című könyvét. Még a dombon felfele sétálva is olvastam annyira lekötött és potyogtak a könnyeim. A ház előtt leültem a lépcsőre és ott fejeztem be, mert nem akartam a bejövetellel megszakítani az olvasást. Kicsit fel is zaklatott a történet, kicsit elgondolkoztatott a jövőn, a múlton, a miérteken.

A könyvet még októberben adta nekem kölcsön Mariann unokatestvérem, akiről tudni illik, hogy nagyon nagy könyv-fogyasztó. Ő ajánlotta, hogy olvassam el: kicsit orvosi, kicsit lányos, de nekem nagyon fog tetszeni. El is hoztam tőle akkor, de épp valami mást olvastam, meg időm sem nagyon volt épp akkor olvasgatni. Aztán szülinapomra kaptam Sellyjjonitól Harry Potteres könyvet, aminek neki is estem és mivel az nagyon kis rövidke, ezért a karácsonyi utazásunkra magammal vittem ezt a könyvet is. Mondanom sem kell, hogy ott sem olvastam halálra magam, mert mindig találtam valami jobb elfoglaltságot. DE! Ami nagyon nagy poén volt: Mexikóban olvasok, közben süttetem magam napocskával, amikor is észreveszem, hogy a mögöttem fekvő hölgy a következő könyvet olvassa: Jodi Picoult - My Sister's Keeper. Ugyan azt a könyvet olvastuk! :)

2-3 héttel ezelőtt levittem magammal Siófokra, hogy majd ott jól befejezem, de hát ott sem egész nap olvasok, de most vasárnap már majdnem a végére értem, ezért hazahoztam magammal...és ma jutottam el a végére. 10-es skálán nekem ez a könyv 8-as. BŐVEN 8-as!

Brian és Sara Fitzgerald boldog házasságban élnek két gyermekükkel, Jesse-vel és Kate-el. Aztán egy este fürdés közben Sara furcsa foltot fedez fel Kate bőrén: a kislány leukémiás, az egyik legritkább fajtából. Mivel a család egyik tagja sem lehet donor, idegen ember bevonása pedig túl kockázatos lenne, a házaspár még egy gyermeket vállalnak, aki tökéletes genetikai megfelelője beteg gyermeküknek. Anna segítségével Kate állapota javulni kezd, de testvérének életben tartása egyre nagyobb áldozatot követel a kislánytól. 13 év múlva Anna döntő lépésre szánja el magát: bepereli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen saját teste felett...

Mozifilm is készült belőle, magyarországi bemutatója aug. 20-án lesz!

Mariann nagyon szépen köszönöm, hogy kölcsönadtad! Van még hasonlóan jó könyvajánlásod számomra?

Thymike-nap

2009-07-15T08:50:00.003+02:00

Naaagyon naaaagyon boldog születésnapot ex-kedvenc munkatársnőmnek és csoporttársamnak és barátosnémnak Timikének! :)

Sok sok sok ilyen szép napot kívánok még neked! :***

(Természetesen mindezt Péter-mentesen a jövőben, ha már ma ez nem is megoldható... - még!-)

Amint találkozunk meghúzgálom a füledet! :)

Szorgosság

2009-07-14T22:03:00.003+02:00

Nagyon régen nem írtam, de tényleg úgy régen, hogy az már nekem is meglepő, mert nem szokott ilyen sok idő eltelni 2 post között, de most - sajnos? - így alakult. A hónap elején besegítettem Emilnek a törökbálinti projectbe, ami szerencsére jól alakult - legalábbis eddig úgy tűnik. Utána egy hét pihenő után átvettem itthon a takinéni szerepet, mert Emilnek elege lett Juditka (nem)takarítási módszeréből, ezért elküldte. Megtárgyaltuk, hogy mostantól Petty-takinéni lesz és ez tart már egy hete. Meló előtt - meló után mindig egy kis takarítás.... illetve nem kicsi, hanem nagy, mert ahogy Emil mondta Juditka "csak ott takarított, ahol a papok táncolnak". És ebben mennyire igaza van! 7végén már azt is megtárgyaltuk Emillel, hogy előttem sem nagyon takarított ilyen alaposan senki, csak ő, amikor épp egyedül lakott itt. Berni azt mondta, hogy kíváncsi, hogy meddig leszek ilyen lelkes erre a takarítósdira, de egyenlőre úgy gondolom, hogy semmi sem lombozhatja a lelkesedésem. Sokkal jobban itthon érzem magam amióta teszek-veszek, sokkal jobban magaménak is érzem egy icipicit itt a tárgyakat, tereket. Nagyon jó érzés. :) Nagyon szeretek itt lakni, élni, bár valószínűleg ez csak Emil miatt van, hisz nélküle semmi nem érne semmit! <3

Nagyon el vagyok fáradva mára, így most felmegyek és lefekszem, a fülem is fáj (már vagy 2 hete - szerintem Balaton-víz-hibás a dolog)... eddig vasalgattam, de abba kellett hagynom, mert nagyon nagyon fáj a kulcscsontom és nem bírom huzigatni a vasalót - nyeff. Hadirokkant. :)

A patikában amúgy nagyjából minden rendben van. Judit hiányzik egy kicsit, mert szabin van, de jövő7től már lesz! Juhuu... és ami még nagyobb hír: augusztusban TALÁN elmehetek szabadságra, így Emillel TALÁN kiruccanunk kicsit északra! :) Jajj... de nagyon várom már! Pihi, nyugalom, szerelem, ő. <3

Betű-álom

2009-07-01T09:32:00.004+02:00

Álmomban öntapadós betűket ragasztgattam padlóra és nagyon fájt a térdem, és már nem tudtam hogy ülni, gugolni, állni. Borzalmas volt! :) Azért álmodtam ezt, mert tegnap Bernivel egész délután számokat ragasztgattunk, dolgoztunk. Olyan 200 raklaphelyet ragasztottunk fel vagy talán sokkal inkább 300-at! Köszönöm szépen még egyszer a segítségét! Ezért most jövök neki egy káposztástésztával! :)

Tegnap úgy aludtam el este, mint akit fejbevágtak. Nagyon nagyon fáradt voltam... valószínűleg a korai (fél 6) keléstől, patikai munka, majd utána törökbálinti tevésvevéstől. Ma már most délelőtt egy kicsit pihenek, délután meg hát patika. :)

Nagyon sok mindent tudnék írni, de semmi hangulatom itt ülni a gép előtt... azaz itt ülök, de teljesen más dolgot csinálok (még ez keddig titok). :)

Hatékonyak voltunk. :D

Michael Jackson

2009-06-27T11:00:00.004+02:00

Emil mondja nekem, hogy meghalt. Azt hittem, hogy hülyít, mert én nem is hallottam róla, sőt először azt hittem, hogy csak viccel...! Valószínűleg azért nem hallottam, mert ez péntek (reggeli?) hír volt és én reggel ugyebár elmentem itthonról vizsgázni, vizsga után rohantam dolgozni, munka után mentünk Emillel vacsizni és este 11-kor értünk haza.
Teljesen le vagyok döbbenve. Nagyon szerettem a mozgását, a hangját, a zenéit. Nagyon sokat táncoltunk rá régen...de hát mindenki meghal egyszer. Csak hát olyan fiatal volt (50 éves). Elvileg majd boncolás után kiderül, hogy miben és miért is halt meg. Van mindenféle verziója már ennek: szívroham, gyógyszertúladagolás, miegymás. Bőrrákja volt elvileg, már a szeme sem volt jó. Nagyon tönkretette magát.

R.I.P.

MICHAEL JACKSON 1958-2009.

Vizsga

2009-06-27T10:31:00.004+02:00

Tegnap túl lettem életem legstresszesebb vizsgáján. Reggel felkeltem, pakolásztam, kv, reggeli, miegymás, majd 8-kor elindultam itthonról (előtte még tettem egy kísérletet Emil felébresztésére, de még nem akart felkelni, így csak megpuszikált és azt mondta legyek nagyon nagyon ügyes.../imádom:)/). Ahogy leértem a buszhoz egyből jött, így szerencsére nem kellett rá várnom. Juhéjj. Ferenciek tere... metró. Lemegyek a mozgó lépcsőn... tele van az aluljáró emberekkel, szerelvény áll ott üresen. Háh. A metró nem közlekedik. Gyorsan szaladás keresni egy taxit, hívtam, jött... leszálltunk, de nem tudtam az iskola címét, így csak annyit tudtam mondani a taxisnak, hogy mennyen Újpest felé. Közben hívtam gyorsan az iskolában dolgozó Lajosunkat, hogy mi is az iskola címe. :) (egy éve járok oda, de fogalmam sem volt). Pillanatok alatt beértünk a taxissal, aki halálosan jó fej volt és nagyon sietett, hogy odeérjek időre. Köszönet néki. :)
Beérkezés után a vezetőség azzal fogadott, hogy az egyik IDIÓTA csoporttársam ott balhézik, hogy milyen szar az egész iskola és fel fogja jelenteni, miegymás. Nem is értem, hogy mindez miért volt, hiszen az egész suli (szerintem és még sokak szerint) nagyon színvonalasan oktatott minket, baromi jó és okos előadókkal. Volt lehetőségünk bármely napon bemenni, ha esetleg a saját napunk nem felelt meg és minden lehetőséget megkaptunk javításra is, ha esetleg nem úgy sikerült egy-egy zh-nk ahogy szerettük volna. Ráadásul még be is volt csöppet piázva... de mindig... suliba is, így ez meg sem lepett engem túlságosan! :)

17. voltam a névsorban és nagyjából névsor szerint mentünk, így nagyjából a közepén volt a felelgetéseknek. A gyakorlati vizsgám nagyon jól sikerült, de sajnos a szóbelin kihúztam a számomra leutalatosabb tételt, így másikat kellett húznom, de hát annyi baj legyen! :) Összességében minden teljesen rendben zajlott, így GYÓGYSZERTÁRI EXPEDIÁLÓ SZAKASSZISZTENS lettem a tegnapi nappal! :)

Köszönet érte Katinak és dr Szendrényi Lajosnak, aki nagyon sokat segített nekem a vizsgán és halálosan jó vizsgabiztos volt! :)

Mi lesz a következő? Vajh' visszaülök az iskolapadba?... valamikor...?
Nem is tudom. Szeretném is, de valahol a hátam közepére sem kívánom ezt az egész tanulós-stresszt. :S Talán jelentkezek dietetikusnak...és akkor még 3 évet járhatok majd ki Újpestre. :D

Megszakképződéses

2009-06-26T06:42:00.003+02:00

Mindjárt indulok szakvizsgázni... a 20-as tétel után még el sem olvastam, hogy mik tételek... de valamit majd csak összehozok, tegnap minden maradék lehetőséggel élve magamba szívtam a tudást! :D (...azért úgy gondolom, hogy nem árt egy doboz csokit vinnem a vezetőségnek). :D

Mindenki nagyon nagyon drukkoljon nekem, mert félek. Mondjuk nem mintha túl sok minden múlna ezen, de akkor is szeretnék jó jegyet kapni, amire igen kicsi az esély. Hulla fáradt vagyok sok dolog miatt... ezek között van a munka, a tegnapi eső és az, hogy 'mert csak'. :)

Drukk drukk Pettyesnek! :)

2009-06-24T10:53:00.000+02:00

Alsóörs és LukácsLaci

2009-06-17T11:39:00.014+02:00

Csütörtök este nézegettem az e-mailjeim és a Tankcsapda hírlevélben arra lettem figyelmes, hogy szombaton Alsóörsön (06.13.) kocerteznek a HarleyDavidson találkozón. Fel is vetettem Emilnek, hogy mi lenne ha... és neki volt is kedve hozzá, mert ott volt pár barátja, akik ilyen motorőrültek. :)

Szombat reggelre nekem már elment a kedvem az egésztől, mert Emil közölte, hogy én vezetek, mert ő iszik. Höh. Oda is és vissza is. Egész nap használhatatlanul depressziós voltam ettől, de végül minden a legnagyobb rendben lett/volt. Én vezettem, tetszett, még talán élveztem is, de ezt persze nem árulom el Emilnek, mert akkor majd mindig én vezetek. :) Persze nem megy még olyan jól a dolog és határozatlan vagyok és félek, de legtöbbször azért szólt rám Emil, hogy lakott területen vagyok/unk és ne mennyek gyorsabban! :) Most már úgy érzem, hogy nem esnék kétségbe akkor sem nagyon, ha egyedül kéne mennem valahova autóval...persze valami normális kis autóval. :)

A találkozó maga nem volt rossz, de őszintén szólva nem igazán értem, hogy mit élveznek rajta... kosz van és hangos az a sok motor... jó hát persze ez mellett megvan a szépsége is, de én aki még utasként sem ült soha motoron ezt valahogy nem fogom élvezni valószínűleg soha. :)

Lukács Laciék nagyok alakítottak, de hát el is vártuk tőlük, hiszen 20 év alatt volt idejük gyakorolni eleget! :) Hangom nem sok maradt a koncert végére és a lábam is fájt, de megérte! Volt vagy 13 fok és meg miniszoknyába és trikóba roptam, amin Emil idegeskedett, hogy nehogy megfázzak... bumm (nem fáztam meg). Juteszembe miniszoknya: Emil is és én is rózsaszínbe öltöztünk, mert tudtuk, hogy ott minenki narancssárgába lesz majd, no meg feketébe (de nem is nagyon tévedtünk), így kilógtunk egy kicsit a sorból. :)

...és üvöltve énekeltük, hogy...:

Leszek a szexuális tárgyad

Én kielégítem a vágyad és

Az sem érdekel már ha

Nem akarsz tőlem mást

Szíjazz oda az ágyhoz elég ha

Annyit mondasz : "Lábhoz!" és

Én leszek majd a

Leghűségesebb kutyád

Bánj velem úgy mint egy állat

Csorgasd rám a nyálad

Látod itt van egy ember aki

Mindenre kész Örömmel, haraggal

Mindegy csak vigyél magaddal és

Én követlek téged bármerre mész

Gyere ,gyere hadd fájjon

Harapj belém

Nyitva állok bármire én

Gyere ,gyere hadd fájjon

Harapj belém!

(és ekkor Emil romantikusan a nyakamba harapott... de mint az állat! :D)

...és hogy a sződligetiek mindenhol ott vannak: itt is találkoztam egy sződligeti hölgyeménnyel. Kicsi ez az ország nekünk! :) (Mondjuk Japánba a Fujin is találkoztunk magyarokkal...).

Mondanom sem kell, hogy az egész 7végénk nagyon jól sikerült. Napoztunk sokat Siófokon, barnultunk, élveztük a vizet (ami csöppet hideg volt mondjuk). Kipihentük magunkat egy kicsikét. 7főtől újra visszatértünk viszont a 7köznapokba, amik rosszabbak és hajtósabbak, mint valaha. :( ... de hát ez az időszak is elmúlik majd (hamarosan)...

Vasárnap este még elmentünk Outletbe nekem fürdőruhát nézni, mert nagyon szükségem volt már pár új darabra. Összesezn 6 új szerzeménnyel tértünk haza, amit a Triumphban szereztünk meg. De a dolog érdekessége még nem ez, hanem az, hogy db-ja 390 ft volt. Mostmár bánom, hogy anyucinak nem vettem pár db-ot... meg Andinak is vehettem volna, mert volt mindenféle nagy és kicsi méretben is...és hát ennyi pénzért. Nagyon happy vagyok ezeknek most... végre vannak szép új, nem szaunaszétmarta fürdőruháim. :) Emilnek a citromsárga a kedvence, nekem a legfelső, mert az pillangós és illik az órámhoz, amit Emiltől kaptam Tokioban. :) és és és... Emil előtt le a kalappal, mert én csak bennt voltam a próbafülkébe ő pedig hordozgatta őket nekem oda. Olyan édes volt! :) Imádom.

Még eszembe jutott valami a 2009.06.13-i dátumról, amikor este a TCS koncert volt... pontosan ahhoz képest egy évvel ezelőtt, 2008. 06.13-án voltunk Mariannal és Bencével TCS-n a Pecsában. Higi. :) Micsoda véletlenek!

Eső, hideg, szél...

2009-06-08T10:02:00.004+02:00

Nagyon rossz idő volt a 7végén, így nem mentünk le a Balatonra, mert nem lett volna sok értelme ott ücsürögni az esőben, szélben. Pénteken elmentünk az Ikeába, ahol szerettünk volna még venni pár dolgot, de sajnos nem sok mindent találtunk. Viszont sikerült vennünk itthonra egy új szekrényt, aminek nagyon happyk vagyunk. Össze is raktuk szombaton és nagyon csecse lett! :) A 7vége többnyire azzal telt, hogy tettünk vettünk, jártunk keltünk. Én vasárnap főztem Emilnek juhtúróval töltött csirkemellett, és szintén juhtúróval töltött gombafejeket, amiket beterítettem kecskesajttal. Nagyon népszerű volt nála, repetát is kért. Anyucinak is vittem Sződligetre egy kis kóstolót, remélem, hogy neki is hasonlóképpen ízlik. Voltunk Andiéknál is Sződligeten, bár cssak beugrottunk pár percre, de Miki nagyon édes pofa volt velem! :) Nagyon okos és szép és kedves és aranyos és mosolygós...miegymás. :)

... és ami még ezeknél is fontotsabb: TEGNAP VOLTUNK 11 HÓNAPJA EGY PÁR EMILLEL! :)Kaptam is tőle egy nagyon nagyon szép virágot! :) Borzasztóan örültem neki, vagyis örülök még mindig, hiszen a Calla a kedvenc virágom!

Megünnepelve ezt a 11. hónapot fogtuk a dekopír fűrészt (vagyis fogta Emil) és kivágtuk az új főzőlapnak a konyhabútorban a helyét, mert az előző pont befért, de ennek kicsike a lyuk. Ez az új indukciós és állítólag hipernagyonszuper a használata, de az az egyetlen probléma van vele, hogy nem jó hozzá csak mágneses aljú edény, ami nekünk nem sok van, így új edények vásárlásába kell fognunk! :) Le is teszteltem a lapot krumplipüré készítésével, de nem éreztem különbséget... de majd idővel biztosan fogok! :)

Előbb lementem a kertbe kiteregetni a vizes ruhákat...és utána csináltam pár fényképet... íme:

Olvasmányi változás

2009-06-05T22:19:00.004+02:00

Olvasgattam ma Évi barátnőm blogját, ahol felfedeztem 2 blogot. Mind2-t egy-egy kisújfalusi lány írja, akiket Évinél ismertem meg kinnt Szlovákiában. 2 aranyos, jó fej lányzó, ezért gondoltam berakom őket az általam olvasott blogok közé, hiszen olyanok voltak benne, akik vagy igen ritkán írtak, vagy nem olvasom őket (rendszeresen). :)

Az egyik új blog a ...:::craftológia:::... , a másik pedig a ~lepkeszex~ nevezetű blog. :)

Jó olvasást! :)

Semmirevaló végzettség?

2009-06-04T17:31:00.003+02:00

Minap nagyon elszomorodtam. Rájöttem arra, hogy a világ legnagyobb hibáját követtem el akkor, amikor gyógyszertári asszisztensnek kezdtem el tanulni, hiszen semmire sem jó ez a szakma, csak arra, hogy minimális fizetésért, maximális felelősséggel másik egészsége (olykor élete) felett dolgozz(ak) egy gyógyszertárban. Szeretnék valami olyan munkát, ahol számít, hogy mennyi energiát fektetek a munkámba, mert jelenleg ha 2 aspirint adok el akkor is ugyan annyi a fizetésem, mintha csak egyet adtam volna. Semmi kihívás nincsen az egészben csak el kell viselni némely bunkó "beteg" ember viselkedését, ami már néha nagyon nehezen megy. Már nincsen kedvem rábeszélni senkit semmire, mennyen el orvoshoz, nincsen hangulatom meggyőzni a jobbik készítményről, hiszen nekem így is úgyis teljesen mind1, hogy melyiket veszi meg. Persze erre minden főnök azt mondja, hogy nagyobb forgalom, nagyobb az árrés és akkor kapsz majd fizetés emelést. Mese habbal. Nem hiszek ebben, hiszen az a pár ezer huf már akkor teljesen mind1, főleg hogy ezt elérjem évekig kell dolgozgatnom. Nyeh. Tökrossz érzés. Olyan feleslegesnek érzem magam a szakmában. Törekszem rá, hogy találjak valami jó munkahelyet, de jelenleg reménytelennek tartom. Miért nem kapunk mi főiskolai végzettséget? 3 évet tanulunk, felelősségteljesebb munkám van pl., mint egy közgazdásznak és mégis csak egy ilyen OKJ-s vackot adnak a kezembe. Ez már sosem változik meg. Asszem.

Pönkösd

2009-06-02T22:21:00.004+02:00

A pünkösd 7végét Békésszentandráson töltöttük, ami Szarvas mellett van a Körös holtága mellett (remélem jól írtam). Emil barátjáéknak ott van nyaralója a Körös partján, őket látogattuk meg. Nagyon szép, nyugodt hely, telis tele béka brekegéssel, madárcsicsergéssel, Levente gügyögéssel. Levente a házigazda 6 hónapos pici fia, aki egy tündér, mert mindig mosolyog és nagyon nagyon magyaráz. Ki tudja mit! :)

Nem nagyon akarom elemezni a 7végét. Csak 2 kép róla:

Emil horgászott...

... én pedig tanultam...! :)

Sajnos elég gyorsan el telt az egész 7vége - no meg a 7fő és nagyon gyorsan eljött a kedd. Ma reggel pedig ismét munkábaállás, hajtás, buszhozrohanás. De már csak 2 nap és ismét irány a Balaton! :) (Közben készül Emilkémnek a meglepetés... nagyon tuti lesz!... alig várom, hogy átadjam! :)...)

Az első önálló perkelt

2009-05-28T23:39:00.003+02:00

Soha nem csináltam még ilyen jellegű csirkepörköltet amit anyucitól tanultam egyedül, de ma neki estem, mert Emilnek ez volt a névnapi kívánsága. Féltem tőle, hogy vaj' hogy is fog sikerülni, de elvileg nem lett rossz (bár senki sem evett belőle 2x - ez jelent valamit? :D). Emil azt mondta, hogy nagyon finom volt és lelkesen ette. :) Evett még Emilen kívül pár barátja is belőle és ők sem fintorogtak nagyon, sőt Évinek és Szilveszternek is ízlett (elvileg). Viszont a mai nap elkészített étek fénypontja az a mákos muffin volt! Istenire sikerült, szerintem még nem volt ilyen jó soha semmilyen mákos sütim. Igaz, hogy csak egy felet ettem belőle, de nagyon finom volt. Csak kevés. Nem tudtam, hogy ennyien leszünk, így csak egy tepsivel készült belőle, de még mindig itt van 2 egész az asztalon, de már senki sem mer enni belőle. :)

... csak hogy szó essen Emil névnapjáról is. Készültem neki ajándékkkal... vagyis szerettem volna neki venni valamit, de Szilveszter és Évi is ugyan azt találta ki, mint én, így én lemondtam erről a verzióról. El is szontyolodtam kicsit, mert nem tudtam, hogy mi legyen, hogy mivel is lepjem meg őt. Aztán KITALÁLTAM... de az egy kicsit időigényes dolog, így mára sajnos még nem készült el. ... Ennek több oka is van/volt, de majd Emil is megérti, ha meglátja, hogy mi kap. Saját magam készítem el, a holnapi napom minden szabad percét erre fogom áldozni, hogy holnap már oda is adhassam neki! Kíváncsi vagyok, hogy tetszeni fog-e neki! :) Kicsit elmúlt a rossz kedvem is ma azzal, hogy Szilveszterék odaadták az ajándékukat, így elmondhattam Emilnek, hogy én miért maradtam el egy kicsit az én meglepetésemmel. :(

Rég volt,

2009-05-27T23:36:00.005+02:00

...tán igaz sem volt a Japán utunk, mert azóta csak úgy szaladnak a napok. Többnyire munkával, vagy mindenféle egyéb tennivalóval. Megpróbálom most összeszedetten egy kicsit leírni, hogy mi minden történt amióta hazaértünk. :)

Először is ugyebár vasárnap után én 7főn reggel mentem szakvizsgázni. Csöppet be voltam tőle tojva, ami érthető, mert hát fogalmunk sem volt, hogy mégis mire számítsunk. DE! SIKERÜLT! :) Nagyon nagy szivatás volt az egész, mert az aki összeállította (ETI), tiszta SOTE ellenes, utálják az egész SOTE-t, így nagyon nehéz feladatsort küldtek. Arra számítottam, hogy nagyon rossz lesz... de lám: 4-es lett! :) Mostmár tudom, hogy a szóbeli és a gyakorlati vizsgám június 26-án lesz, ami szintén nagyon jó mókának ígérkezik (főleg, hogy semmi lelki erőm elővenni a jegyzeteimet és tanulni. :S).

Kedden ismét munkába álltam (ami sajnos azóta is tart), de ezt nem is kommentálnám tovább. Van egy-két nagyon kedves és aranyos beteg, de a többség teljesen idióta, harcias öreglány, esetleg öregfiú, vagy esetleg hangosan 'ajró'-t kiabáló német ajkú testvérünk. De kitartó vagyok és türelmes (ki tudja még meddig?). 8-)

Csütörtökön munka után találkoztam Bernivel, akit felköszöntöttem születésnapja alkalmából. Kapott tőlünk egy nagyon szép Swarovsky nyakláncot, szivecskével és pilllangóval! Nagyon tetszett neki is elvileg és már nagyon régen szeretett volna szívecskés medált, de nem talált még sehol megfelelőt, de elvileg ez tetszett neki. :) Sajnos nincsen róla fényképem, de majd csináltatok egyet vele! :)

A 7végét szokás szerint a Balaton partján töltöttük. Pénteken már 3 óra előtt elindultunk lefelé és viszonylag hamar le is értünk. Szomszédoltunk kicsit, vagyis a szomszédok szomszédoltak, hiszen ők töltötték nálunk a fél délutánt. Emil hamar elaludt az este, amit én nem akartam megtenni őt követve, mert volt még egy csomó dolgom, így a dohányzóasztalra raktam a laptopot és már neki is estem (majd pénteken megírom, hogy mi dolgom volt, mert akkor lesz majd aktuális a dolog...). Időközben este 9kor jött egy hatalmas nagy vihar...úgy dörgött, hogy az ablak is beleremegett és a villám pedig nagyokat puffanva belecsapott a vízbe. Nem tudom, hogy ez lehetséges dolog-e, de az érzéki csalódásom ezt láttatta velem... :O Persze én sem hinném ezt el abban az esetben, ha csak más mondta volna ezt nekem... de a szomszéd hölgy is így látta, így mostmár elhiszem, hogy jól láttam. Felhívtam anyucit is, hogy milyen az idő Sződligeten, mert nagyon nem akartam hinni a szememnek.
Szombat reggel elég korán ébredtünk, ami után letakarítottuk közös erővel az egész teraszt, hogy a szép tiszta teraszon tudjunk majd ebédelni, reggelizni, pihenni, miegymás. Emil felporszívta és lemosta a korlátot, ami alatt én megpucoltam szép csillogósra az ablakokat. Ekkor elkezdődött a Forma-1 és az alatt én pont felmostam szép csillogósra. Bár ez nem olyan könnyű, mint ahogy most tűnik ide a bepötyögéskor, hiszen naponta kb. 1000 db bogár hal hősi halált az erkélyen az ablaknak nyomulva, amik a napon szépen lassan ráégnek a járólapra. Erre mi a megoldás? ... Dörzsis szivacs, négykézláb... sika sika. Csodás volt, de az eredmény miatt megérte! :) Másnap reggel ellenben mi fogadott??? 10 millió bogár (bár lehet, hogy többen voltak -nem számoltam) fetreng a tiszta kövön. Rá is uszítottam magam rájuk a porszívóval. Grrr.
Szombaton aszalódtunk egy kicsit a napon délután, majd utána megint szomszédokat fogadtunk, akik teljesen oda meg vissza voltak a spenótos tésztámtól (juhuu). :) Nekem is nagyon nagyon ízlett, de közel sem annyira, mint Emilnek is pl, aki megkért, hogy csináljak még majd sokszor ilyet, vagy bármilyen spencis dolgokat! :) Vasárnap délután nagy rohanással telt, de szerencsére minden rendben zajlott, csak sajnos vasárnap volt és hamar eljött az este és utána következett egyből a 7fő...

...és ha hétfő akkor újra munka. Egész jól és gyorsan telik ez a hét a patikában, Judittal vagyok egy műszakban és nagyon jó kedvűen telik, de nagyon sok a beteg és még több a problémás beteg. Íííí. Már csak 2 nap és itt van újra a péntek!

Lassan le kéne feküdnöm aludni. Már éjfél elmúlt és 6-kor kelés van... megyek reggel fél 8-ra. Emil itt ül velem szembe az asztalnál és beszélget barátjával, aki szintén itt ül. Egy szót sem értek kb. abból amit beszélnek, kivéve az online és az interessante szót. Profi vagyok. :) Laura, a fiú barátnője aki itt van határozottan ásítozik - lehet, hogy neki is aludni kéne menni? Most már majd remélem gyakrabban és többet írok, de egyszerűen semmi időm nem volt most a napokban. Kell írnom önéletrajzot. Pssszt. ;)

Töltöttem fel wiw-re pár képet az utazásunkról, de ahogy át szerettem volna nevezgetni őket lefagyott a wiw, így képkódsorszám-nevük maradt, mert most meg nem sikerül vissza belejelentkeznem. Noh, majd holnap! :) Addig csak titokzatos képek állnak a rendelkezésre!...

TortásBerni

2009-05-19T22:44:00.002+02:00

Ma van Berni barátosném születésnapja... így hát:

NAGYON BOLDOGAT NEKI!

Elvileg csütörtökön találkozom majd vele és akkor felköszöntöm. Nagyon szép kis ajándékot kap tőlem, aminek remélem, hogy nagyon fog majd örülni. :)

Sok sok puszi néki! :***

Olasz pulykamell cukkinis-gombás rizzsel

2009-05-19T18:12:00.003+02:00

60-70 dkg pulykamell

2 csomag mozarella sajt

0,5 kg paradicsom

só, bors, kakukkfű, bazsalikom

olivaolaj

1 bögre rizs (vagy 1 tasak zacskós rizs)

25 dkg cukkini

25 dkg gomba

A pulykamellet kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk, a paradicsomot és a mozarellát felkarikázzuk. Ey tűzálló tálat vékonyan kikenünk olivaolajjal, belefektetjük a pulykaszeleteket, amiket ízlés szerint sózunk. Ezt beborítjuk mozarellával, majd paradicsommal és jó alaposan megszórjuk kakukkfűvel és bazsalikommal. Sütőben 170-180 °C-on 40-50 percig sütjük lefedés nélkül. A gombát és a cukkinit összevágjuk, kevés olivaolajon megpároljuk. A főtt rizzsel összkeverve tálaljuk.

Egészségünkre! Ez volt tegnap itthon a vacsra. Nagyon finom volt! :)

Hazatértünk

2009-05-17T14:47:00.002+02:00

26 óra utazás után hazaértünk Budpestre minden probléma nélkül teljesen egészségesen mind a 4-en. :) Tegnap órailag ilyenkor még a Fülöp-szigeteken ültünk a dugóban, de ma már itthon nézzük (nézi Emil) a motorversenyt vagy mit a tv-ben. 12 órát repültünk folyamatosan (Hongkong-Párizs), ami igen brutális volt, de szerencsére sokat aludtunk, így gyorsan elment ez az idő (is).

Majd rakok fel képeket, de még egyenlőre a memoria kártyán pihennek... majd holnap a szakvizsga után foglalkozom vele... azthiszem addig várhat.

Reggel holnap szakvizsga. Drukkolást kérek. Hulla leszek az átállás miatt. :(

Hazatérés

2009-05-16T07:20:00.002+02:00

Pár óra és felszállunk a gépre, majd 24 óra múlva hazaérünk. :) Otthoni idő szerint vasárnap 12 körül.

Fuji

2009-05-10T02:02:00.002+02:00

A mai napon elhagyjuk Tokiot... és célba vesszük a Fujit...és mindent mást. Holnap reggel már a mesés Kyotoban ébredünk. Írok majd egy hosszabbat valamikor a napokban! Sok sok puszi mindenkinek!

Anyuci! Apuci!
Minden rendben van velünk. De itt nem működik a telefon, ezért nem tudok sms-t sem írni. Egészségünk kiváló, csak kicsit röfögünk a disznóinfluenzától, de hát z belefér.:)
Sok sok puszi mamáéknaak is... és persze PiciMikinek :)....Andiéknak, mindenkinek! :)

Esős Tokyo

2009-05-08T04:51:00.004+02:00

Itten vagyunk Tokyoba és a változatosság kedvéért esik. Itt valszeg mindig esik, mert az éttermekben számzáras esernyőtartó van. :) Kell ma vennünk esőkabátot és mehetünk is
várost-járni. Megnézzünk ma 2 parkot, meg Ginzában megnézzük a luxus bevásárló utcát. Közben imádkozunk, hogy elálljon az eső. Holnapra már azt mondja, hogy nem fog esni és 25 fok lesz. Állunk elébe. Éhesek is vagyunk, így indulás van szusit enni! :)

Tegnap voltunk Emillel 1o hónaposak. Nos hát ezt is megéltük! :)

Taiwan elhhagyása

2009-05-07T05:43:00.002+02:00

Épp a repülőtéren várjuk a csodát.Mi a csoda? Hogy induljon a gépünk! :)

Repülünk Tokioba. Várom már. 3 óra repülés innen és már ott is vagyunk!

Jelentkezem amint tudok!

:***

Megérkeztünk Taiwanba

2009-05-07T05:41:00.001+02:00

Megérkeztünk Taiwanba. A repülről leszállva egyből a WC felé indultunk, de én meggondoltam magam amikor láttam, hogy pottyantós. Váltottunk pénzt majd vártuk Emilt, aki azért megküzdött a wc-vel. Kiérve kérdeztem őt az élményről, mire közölte,hogy a férfiben teljesen rendben vannak a cuccok. Paff. Én meg majd bepisiltem!:) (Sose legyen Asus picitek, mert lehetetlen rajta gépelni!) Béreltünk egy autót, hogy tudjunk mivel közlekedni…. amiért utólag nagyon áldjuk magunkat! Nagy nehezen kiderítettük, hogy merre van a hotelünk, de amikor oda értünk teljesen lefagytunk. Én személy szerint ilyen borzalmas szállót még nem láttam! Hiába volt kifizetve előre ez, mégis a nyakunkba vettük az ismeretlen várost és már mentünk is másikat keresni. Megnéztünk még egyet, ami ugyan olyan tré volt, mint az előző, bár abban még fürdő sem volt. Autózgattunk tovább és amikor már minden reményt kezdtünk elveszteni észrevettem egy jól kinéző motelt. Gyorsan be is mentünk és foglaltunk is egy szobát, majd visszamentünk a másik hotelba a cuccainkért. Mostmár, hogy egy napja itt vagyunk ebben a motelban rájöttünk ennek a valódi funkciójára. Minden szobához van külön zárható garázs, ami a szobával egybe van nyitva. Ennek véleményünk szerint az a funkciója, hogyha ’apa’ elmegy otthonról csajozni, akkor autóstul el tudnak tűnni a világ (és ’anya’) szeme elől .:) Saját csájés kupi. Taipei is baromi jó hely, itt is csak tanulhatnának a magyarok. Többnyire rendezett minden, rend van, nincsen szemét. Kedvesek az emberek, csak egy vak hangot nem beszélnek angolul, de még activitiben is elég rosszak. (Kivéve a Sheraton hotelban a jányok, akik profik voltak mindenben!). Minden köztéren kertészek dolgoznak. Noh meg nincsenek az utcán nap közben az emberek, hiszen dolgoznak. Viszont 5 után ellepik a várost, jönnek-mennek. Minden bolt minimum este 1o-ig nyitva van. Valószínűleg itt nincsen nyugdíjkorhatár és segély, mert nagyon hajt mindenki és itt biztos mindenki talál munkát, aki akar. Annyi fényreklám van itt erre felé, hogy ez is fényszennyezés már, de gyönyörű és ettől szép és pörgős minden, mert napközben szürke minden. Ma végignéztük taipei városát, shoppingoltunk, miegymást. Tetszik, bár nem költöznék ide, hacsak nem hagy itt Emilcicc. De ha így lesz sem esek kétségbe. Prostituált. Egy numera itt kb. 1ooo huf. Olcsóság van. J
Ezt a postot nem tudom, hogy mikor tudom feltenni, mert nincsen errefele divatban a wifi. L… de igyekszem!
Otthoniaknak sok sok puszmusz… meg TortásBerninek, Mariannoknak, Mancinak, Ancsinak, Timiknek és a kedves munkatársaknak!

Check out HongKong

2009-05-04T01:36:00.002+02:00

Épp a hongkongi repültéren reggelizünk.Minden a legnagyobb rendben van. Nagyon nagyon jó minden itt, azt hiszem mindenben követhetnénk mindenben ezeket az embereket! :)

1 óra múlva indulunk Taiwanba. Majd ott biztosan lesz egy kis időm postot írni Hongkongról! :)

Irány Japán!

2009-05-01T05:09:00.002+02:00

Most búcsúzom minden kedves ismerősömtől, mert egy óra múlva már indulunk is! :)

Mindenki nagyon vigyázzon magára, ahogy azt mi is tesszük és igyekszünk a röfögő vírusokat nem elkapni! :)

Talán tudok majd jelentkezni néha egy-egy post erejéig, de ez még a jövő zenéje! :)

Cicuk és Macak

Vizsgára kész

2009-04-29T23:20:00.002+02:00

Ma végre sikeresen letudtam az összes vizsgám amik ahhoz kellettek, hogy mehessek szakvizsgázni. Megírtam ma a jogszabályismere modulzáró vizsgámat, ami az utolsó volt a sorban és így végre vége! :) Igazából ezt csak 8-án írja a csoportom, de én akkor ugyebár nem leszek itthon már, így előre megírtam. Durva volt egy kicsit a tételsor hosszúsága: 20 kérdés és mind hossza kifejtős, de megbírkóztam vele. 2 A4-es napot teleírtam. Remélem 5-ös lészen! :)

Most, hogy letudtam ezt az iskolás problémát végre kicsit lenyugdtam. Mostmár nyugodtabb szívvel készülök az utazásra. :)

Újabb képek

2009-04-29T08:59:00.002+02:00

Felkerült 2 kép a blogba 2 régi postba.

Az egyik a Valentin-napos tortámnak a képe, a másik pedig az égő buszról készült képem. :) Ezek azért most kerültek fel, mert a telefonomon voltak és még csak most sikerült őket lementenem róla. :)

A sárvári szocializmus

2009-04-27T08:40:00.004+02:00

Nem emlékezhetek a szocializmusra és ezt mondtam Emilnek is mire ő annyit mondott, hogy hát PONT ILYEN! Ez a mondat pedig a sárvári Park Inn Hotelbe hangzott el. Valóban nagyon érdekes volt a hely: senki sem mosolygott, minden poros volt, a függöny szakadt és az étteremben mindennek ugyan olyan íze volt (Emil sertésszűrérméjének ugyan olyan íze volt, mint az én vega salátámnak). Roppant különös volt minden, kicsit Kubában éreztem magam. Senkit nem érdekelt, hogy hogy érzed magad, hogy milyen KV-t, teát szeretnél... egyetlen lányzó volt az étterembe aki mind2 nap reggelire csinált nekem bundáskenyeret, ami nagyon nagyon finom volt! :) Ez a hotel amúgy a sárvári termál- és gyógyfürdő mellett van és egy folyosón lehet oda átsétálni. A fürdővel komolyabban nincsen gond ill. csak annyi, hogy eléggé nemtiszta (hogy szépen fogalmazzak). Volt kicsit meleg és nagyon meleg víz, ami nem volt elég meleg, de legalább koszos (mert tisztítatlanul megy a medencébe a termál). Napoztunk sokat, így megint lett egy kis színünk ami ugyebár mindig jól jön! :)

Összességéban nagyon jó volt a 7vége, mert kettesben voltunk, pihentünk, beszélgttünk sokat. :) Pénteken Emil fél10 körül elaludt és szombat reggel ébredt fel 9 körül valamikor, aztán még szombaton aludtunk a napon is kicsit. Baromi nagy lustizás volt a 7vége. :)

Csütörtökön úgy volt, hogy megyek fodrászhoz, de nem mentem, mert Emil hazarendelt. Viszont vásárolgattam pár dolgot a Promodban. Teljesen beleszerettem egy nadrágba. Pink. Baromi jól néz ki és mintha rám öntötték volna! Gyorsan vettem apink mellé ey fehéret is. No meg a fehérhez egy pink trikót, a pinkhez meg egy fehér trikót. :) Alapvetően amúgy nem a Promodba indultam, hanem szokás szerint a Triumphba fürdőruhát venni, de még nem érkezett meg nekik az új kollekció, ill. ami megérkezett belőle azok nekem nagyon nem tetszenek. :( De ha már ott voltam muszáj volt vennem valamit és a választás egy nagyon gyönyörű fehérneműre esett. Csipke, csipke, csipke... combfix és harisnyartó. Emilnek is tetszett. Nagyon. Mondta is, hogy ugyan olyan fazonú fürdőruha kéne nekem, mint ez a fehérnemű. :) Igyekszem majd! (Olyan, mint a képen, csak nekem nincsen ilyen jau alakom és a melltartóm nekem nem pushos, mert az már túlzás lenne. Gyönyörű - nem?)

Pénteken még indulás előtt ellátogattam a virágkiállításra, ahol tavaly együtt voltunk még anyucival és vettünk nekem egy nagyon jó szandált, ami nagyon jó szolgálatot tett eddig és még mindig tökéletes állapotban van. Meg is volt az elhatározás, hogy amint látok ilyet tuti veszek egyet! Múlt7en anyuci kinnt volt egy másik helyszínen egy kiállításon, ahol kinnt voltak és árulták a bocskoraikat, így meg is érdeklődte, hogy mikor és hol leszenk Bp-en legközelebb, így serült ki, hogy ott lesznek a Kertészeti egyetem kiállításán és várásán. :) Vettem egy olyan szandit, mint tavaly csak sötétebbet és egy teljese más stílusú szandit és még egy papucsot, mert azom sem volt sajnos normális. Úgy érzem, hogy mind a 3 nagyon nagyon jó választás volt. Kaptam a gyártóktól kedvezményt is, mert visszatérő vásárló vagyok. :) Mindenkinek nagyon ajánlom, hogy próbálja ki ezeket a lábbeliket, mert nagyon nagy tutiságok. Abszolut kézzel készítettek, apa és fia gyártja őket. :) Viszem is magammal az egyiket Japánba - letesztelem! :)

Vasárnap viszonylag gyorsan és gördülékenyen hazaértünk. Terv az volt, hogy Forma-1 után elmegyünk sétálni kicsit, de Emil barátja bejelentkezett 4-re. Igaz, hogy majdnem 7 óra volt mire ideértek, de addig is rájuk vártunk. Nyeff. Este még beesett Szilveszter és Évi, akikkel utazási kupaktnácsot tartottuk. Kiválasztottuk, hogy melyik lesz számunkra a megfelelő bőrönd, hogy ki melyiket vigye. :)

Már csak 5 nap és indulunk! :)

Az egerszalóki mesés hétvége

2009-04-19T18:56:00.006+02:00

Pénteken miután Emil hazaért melóból elindultunk Egerszalók irányába, amerre elég kilátástalannak tűnt a dolog, mert baromi nagy dugó volt mindenhol. A városban is és a pálya elején is, de este fél 7 körül sikeresen célba értünk! Navigáció nélkül! Ez azért volt többek közt lehetséges, mert eltéveszhetetlen módon minden második sarkon ki volt írva (de még egy településsel korábban is), hogy A MESÉS SHIRAZ HOTEL **** és nyíl, hogy merre van az az arra.

:)

Pénteken már nem nagyon csináltunk semmi mást azon kívül, hogy felfedeztük a fürdőt, ahol pancsoltunk egy kicsit és szaunáztunk, majd vacsorázni mentünk. Minden teljesen rendben volt a fürdővel első tapasztalásra, kivéve azt, hogy nem volt igazán jó meleg termál szerű vizük. Mondjuk ezt sokkal inkább Emil sajnálta, bár nekem is jól esett volna a jó kis 38 fokos löttyben ázás. Kárpótlásul volt viszont olyan szaunájuk amiben Emil is csak 12 percig bírta, de imádta!
A vacsorával este nagyon elégedettek voltunk. Jól be is zabáltunk mindenféle finomat, édeset is és sósat is. Megkoronázva mindezt egy kis sajttortával, bár nekem az már nem ment volna le a torkomon, így csak Emil futott bele. :) Vacsora után még kiültünk a Casablanca bárba inni egy kis narancslevet, de mivel nagyon nem bírtam a füstöt, hiszen mindenki ott vizipipált, hamar visszavonultunk. Még kértünk egy bornyitót a bárba meg 2 borospoharat, mert az nem volt a szobába. Bornyitót sajnos ők sem tudtak adni, mert csak egy volt nekik, de bejött a pincér-fiú a szobába és kinyitotta nekünk a bort. :)

Szombat reggel korán kelés volt, mert 8-tól Forma 1 idő mérő. (Gyanítom most KUZMAN-Kardos unokatesóm röhög, hiszen mindig utáltam a Forma 1-et mikor ő nézte.... most meg?!) Mondjuk most sem néztem meredten a TV-t, hanem tanulgattam kicsit, de azért oda figyelgettem néha néha. Miután kiderült, hogy ki miért és honnan indul másnap elmentünk reggelizni és láss csodát volt BUNDÁSKENYÉR. Az igazat megvallva én/mi csak ilyen helyeken eszünk ilyet, mert otthon csinálni nagyon bebüdösítené a nappalit és mint tudjuk nagyon nehezen szellőzik ez ki. Sajnos. Pedig élek-halok érte... ha másért nem is, már ezért megérte elautózni Egerszalókig! :)
A déli híradó után mentünk le a fürdőházba. Fél órát eltöltöttünk a gőzbe, majd kimentünk az udvarra napozni. Egy csöppet megmártóztunk az udvaron lévő medencébe is (amit én jobban bírtam, mint pici szerelmetesem), ami kb. 18 fokos vizet tartalmazott. Nem égette a hasunkat. :)

A hideg medence után...

(Itt nem látszik a hájam... höh höh.)

Egész délután napoztunk, hogy legyen egy kis emberi színünk. Én azt hittem, hogy le fogok égni, de hál'égnek nem sikerült. Amíg ott napozgattunk egy arabnak látszó ember (aki nagyon lelkes volt a munkájára: különböző dolgokat mesélt marakeshről a mellettünk napozóknak, programokat vezetett, folyton mosolygott és látszott rajta, hogy szereti csinálni ezt, amit csinál) édesített tűzforró mentateát osztogatott a napozóknak és friss gyümölcsöt, de a gyümölcsről mi már lemaradtunk, mert 5-kor, ahogy elbújt a napocska mi is bebújtunk a szobába. Ennek 2 oka is volt: 1. fáztunk, 2. jöttem hozzánk vendégek, akik Emil "egri" barátai voltak, akik nálunk töltöttek már pár hete egy hétvégét. Próbáltuk őket rávenni, hogy hozzanak magukkal fürdőruhát és vegyenek részt velünk egy sós-mézes szaunázáson, de nem akartak, így mi is lemaradtunk erről, de hát majd legközelebb! :)
Az esti program többnyire beszélgetés volt, iszogatás és nagyon nagy bezabálás. amikor ettem akkor még nem volt semmi problémám, de amikor már a bárban ültünk éreztem, hogy valami nem kerek. Nem is volt az semmi az asztalon kívül, ellenben éjjel 3 körül baromi erős rosszul létre ébredtem és a vacsora a wc-be távozott. Egyből jobban lettem és máris aludtam, mint a bunda!

Ma reggel már 7 előtt felébredtem arra, hogy Emil kászálódik ki a takaró alól, így én is felkeltem és rettyintettem egy kv-t (nescafe rulz). :) Miért is keltünk korán? 9-től Forma 1.! :) 8-kor elmentünk bundáskenyeret reggelizni, 9-re vissza a szobába és már lestük is. Én alatta összepakoltam, lecsomagoltam, elmostam a poharainkat...majd befeküdtem Emil mellé az ágyba és nagy élvezettel Forma 1-et néztem. Megfertőzött! :)

11 körül elhagytuk a szobát és a Eger felé vettük az irányt. Ott megnéztünk 2 patikát, hogy merre vannak, milyen a környezet, stb. Egerben van Mo. 5 legnagyobb forgalmat csináló patikáiból egy és erre kíváncsiak voltunk, hogy hogyan is fest maga a patika és a környezete. Mondanom sem kell, hogy még vasárnap is sorban álltak ott az emberek. Sétáltunk egyet a várban is, ahol én már évek óta nem voltam és ezért nekem nagyon tetszett. Szép, meleg idő is volt, így még a séta is jól esett. :)

Fennt a várban... <3>(Nagyon a szemembe sütött a nap - ettől leszek szééép ráncos! :))

Eger várának felkutatása után Felsőtárkányba voltunk hivatalosak az "egri" barátokhoz, ahol folytatódott a beszélgetés. Nagyon nagyon szép helyen laknak. A kertjük összeolvad az erdővel, ahol az elmondásuk szerint mindig sok szarvas és őz mászkál, a kertben pedig mókusok szoktak szaladgálni a fákon. Minden csupa zöld volt és madárfütty. Nagyon jó kikapcsolódás ott ülni és hallgatni az erdőt. Ezt mondtam Emilnek is, de ő erre azt mondta, hogy képzeljem el ezeket a hangokat télen is, amikor zord havas minden... igaza van azt hiszem mégsem vágyom teljes mértékben ilyen helyre lakni. Csináltam pár fotót, de nem magáról a helyről, hanem 1-2 ott lakóról:

A pillangókisasszony...

Mogyorórabló hangyák...

Összességéban nagyon nagyon jó volt a hétvége. Együtt lenni, pihenni, élvezni a semmit-tevést. Egerszalók (és Eger környéke úgy cakkumpakk) nagyon szép tiszta és rendezett és a Shiraz hotel tényleg nagyon mesés és varázslatos az, hogy valóban foglalkoznak az emberrel, hogy tényleg azért van személyzet, hogy a vendég jól érezze magát. :) Ez az első olyan magyar hely, ahova gond nélkül visszatérnénk - szerintem. Gere panzió a bőröndjüket nem viheti... :)

Érzések

2009-04-15T22:37:00.003+02:00

Nagyon nagyon rossz érzés, amikor látod, hogy beteg valaki, szenved és nem tudsz rajta változtatni, segíteni neki... semmit nem tudsz tenni. Amikor önzőnek érzed magad, mert a saját boldogságod miatt másnak az életét "tönkretetted". Sajnálod, de nem tudsz mit tenni, és így a legjobb, hogy nem tudsz mit tenni, hiszen mit is tehetnél?... Csak sajnálsz... mindent... és bocsánatot kérsz. ... ahogy eszembe jut a beteg arca szomorú leszek. Miért nem tudom meggyógyítani?... :(

Bocsánat, bocsánat... sajnálom...

Most nem kell a félreértés. Én alapvetően nagyon boldog vagyok. SŐT! Az életem maga a mennyország, de bánt pár dolog, amin már nem tudok változtatni. Emil szerint nem kéne magamat enni ezen, de hát nem tudok mit tenni. Majd elmúlik, ahogy a betegség is. Ugye? :)

Elmaradt tojásfestés

2009-04-14T09:44:00.004+02:00

A cím miatt kezdem is egyből a végén: elmaradt a pirostojás készítés idén, mert elfelejtettünk ecetet vinni magunkkal Siófokra, ott meg szombat reggel elfelejtettem venni, vasárnap pedig már dél utn minden zárva volt, amikor feleszméltem, hogy nincsen. De ami pozitív, hogy így sem hiányzott a sonka mellől a főtt a tojás, ugyanis sikerült főtlen (gyk: nyers) sonkát venni és nem volt akkor fazekunk/lábasunk Siófokon, hogy megfőzzük. Így nekünk a húsvéti-menü dupa sajtos-tejfeles lángos volt a Balaton-party Belo büféből! :)

Pénteken suli és meló után lementünk Siófokra. Nagyok szép idő volt végig, így nagyon jó döntés volt, hogy ott töltsük ezt a 3 napot. Pénteken Emil horgászott egy kicsit a szomszédokkal, miközben néztük a naplementét. Összesen 3an fogtak 10 db 10 cm-es halat (ebből 7-et legalább Emil!)... így nem lett hal-vacsora. Hamar fevonultunk a fedélzetre (lakás), mert eléggé lehűlt a levegő és lévén, hogy már 2 hete köhögve betegeskedünk nem szerettünk volna még jobban megfázni, bár a lakás sem volt sokkal melegebb, így fűtést kapcsoltunk! :)

Szombaton pihenéssel telt az egész nap. Reggeli után elmentünk a Tescoba biciklivel, ahol vettünk pár dolgot (igazából a legfontosabb a fogpiszkáló volt... meg az elfelejtett ecet lett volna...). Ebédeltük egy kis levest a teraszon (ami én főztem), majd napoztunk a teraszon (miközben elaludtunk). Este még lementünk Belo-hoz egy lángosra, de megint hamar felfele vettük az irányt, hiszen megint hűvös volt csöppet az idő. :(

Vasárnap sétáltunk egy hatalmasat reggeli után, vagy 2 órát a parton. Nagyon szép idő volt, kicsit le is barnultunk, ami abból látszik, hogy megmaradt a pólóm nyoma a vállamon. Aztán egész délután napztunk ismét, de sajnos a felhők igen hamar eltakarták a napot, így bvonultunk, mert abban a pillanatban máris elkezdtünk fázni. Nyiff. Tanultam még egy kicsit, amíg Emil autós-újságot olvasott... utána pedig filmet néztünk, majd melestük, hogy Talmácsi mit alakít a kismotorján (bár ne tettük volna!). :)

Hátfőn (csak hogy ez a sport-szórakozás sem maradjon ki!) görkoriztunk. Sacc. 10 km-t. Nagyon jól esett és még a lábunk sem fáj, pedig tartottunk tőle, hogy fog. :) De ami nagyn fontos, hogy még görkorizás előtt nagyon szépen kitakarítottuk a lakást. Nagyon pöpec lett. Csillog-villog az egész. Jó lesz majd lemenni a sép tisztalakásba egy hónap múlva, mert most nem megyünk majd egy ideig. Emil meg is locsolt ám engem! Fél literes ásványvizes üveggel kaptam a nyakamba! :) Ebédelni a lángost ebédeltük... ahogy írtam az elején...utána pedig elindultunk haza. Hazafele szerencsére tudtunk haladni rendesen, pedig tartottunk tőle, hogy nem így lesz, hiszen mindenki, aki tehette hétfő délutánig vidéken maradt és csak akkor jött vissza Pestre, de nem volt gond. :) 113-as átlaggal jöttünk felfele... ami jónak számít. De már most félek, hogy mi lesz majd nyáron hétvégente: dugó, dugó, dugó...

7végén nem készültek fényképek. Pedig mikor indultunk pénteken még visszaszaladtam a fényképezőért is, de aztán végig elő sem vettem - sajnos. Pedig nagyon szép volt a part, mert az egészet sárga pittypang borítja, és nagyon szép volt a naplemente is... de hát majd legközelebb. :)

Chaplin, Dart és a többiek

2009-04-04T14:23:00.002+02:00

Voltunk ma a Pecsánál... íme a legújabb szerzemények... (L)

Dart-vizilow.

Hippo-wood.

Hippo-Job.

Családmeglátogattatás

2009-04-04T14:10:00.003+02:00

Pár kép arról, hogy múlt7 7végén járt nálunk Andi, Szabi, Miki, anyuci és apuci. :)

A medve-gyilkos...

Papa-Miki-harc...

Maya és a Pitypang hajú Mikusz.

Mag.n..é...z....i.....u......m.......

2009-04-03T20:21:00.002+02:00

Ez most itt egy kicsit a reklám helye lesz, már ha szabad ilyet! Bár Sanofiék biztos happyk lennének, ha ezt látnák.

A történet lényegében kb. egy hete kezdődött úgy igazán. Ki voltam idegileg egy kicsit, ami abban nyilvánult meg, hogy nyűgös voltam esténként, fáradt, álmos és mindenre alkalmatlan voltam. Ez Emilnek is szemet szúrt és szóv is tette, amire én még jobban nyűgösödnek elfele. Mindez ment egy héten keresztül, mire kedden éjszaka nem tudtam aludni, mert nagyon görcsölt a lábam. Ekkor jöttem rá, hogy valószínűleg ez magnézium-hiány lesz. Volt még itthon egy fél doboz MagneB6-om, amit el is kezdtem szedni szerda este. Nem hittem abban, hogy valóban idegileg is bármilyen hatása lesz, de gondoltam, ha már a lábgörcsöm elmúlasztja előrébb vagyok. Így lett! ... és idegileg is teljesen jól vagyok. Nem alszom el este 8-kor, nem vagyok ideges, feszült... stb. Eddig még a patikában sem ajánlottam senkinek, de mostmár azt hiszem, hogy fogom. Juhéjj.
A "depresszióm" onnan is észrevehető (volt), hogy nem írtam blogot, pedig lett volna időm rá néha egy-két sort írni... de nem ment. Nem volt ingerenciám...:S

Most filmet fogunk nézi Emillel. Kicsit betegeskedünk, jobban mondva inkább Emil: fáj a torka feje és mostmár a hasa is az én jóvoltomból, hiszen hoztam neki az egyik kedvenc étterméből vacsorát (májgombóclevest és túrógombócot), amit nagyon imád. Jól bekajáltunk vele! :)

Rózsaszínkártyás

2009-03-27T19:12:00.002+01:00

MEGVAN MEGVAN!!!... a jogsim! ...

Ma volt a forgalmi vizsgám. Iszonyat mód izgultam, de megvan végre... el sem hiszem! Most fél évig nem akarok autóba ülni az anyósüllésen kívül! :) De most boldog vagyok, hogy sikerült... elsőre. Minden elsőre meglett: a kressz, a rutin és a forgalom is. Még az elsősegély van hátra, de az meg nekem alanyi jogon jár az egészségügyi végzettségem miatt. Szerdán be kell majd mennem elintézni, csütörtökön okmányiroda és 1-2 hét és a kezembe lesz a Pettyes rózsaszín kártya! :)

TortásBerni! Elfelejtettem megkérni a kaparós sorsjegyet Imrétől. :( ... de majd legközelebb!

Emil hajatmos...

2009-03-23T19:10:00.003+01:00

... de nem a sajátját, hanem az enyémet! Most mindenki meg van gondolom rökönyödve és nem érti, hogy miért, de tényleg így van. A történet tegnap este kezdődött a vacsora összeállításakor, amikor is a sajton megcsúszott a kés és beleállt az ujjam, az ujjam hegyébe. Mindez nem volt neki elég, hogy megszúrt és beleállt, hanem át is ment rajta és a körmömet átvágva azon jött ki, de mivel nem tű, hanem egy szélesedő dolog így szétvágta oldalra a bőröm. Felemelő érzés volt elképzelhetitek, hiszen nem vérzett sehol, csak a körmömből folyt a vér. Emil nagyon megijedt, meg is kért, hogy ne mutassam meg neki, mert rosszul lesz...és neki jobban fáj amúgy is, mint nekem! (Múltkor nagyon aranyos volt, mert elmesélte, hogy még sosem érezte azt a fián kívül senkivel, hogy szinte neki is fáj, ami nekem... .) Nagy nehezen elállt a vérzés, de duzzadt volt és bődületesen lüktetett. Szerencsére túléltem, talán csak az elalvás segített a fájdalmamon! ...

..és akinek még ez nem elég. A fájós ujammal már raktam a kanapéra vissza a takarót, amikor belerúgtam a fénykorlátba. 1 percen belül röhögésbe törtem ki, hogy ilyen is csak velem fordulhat elő: addigra átázott egy pötty vérfoltban a zoknim. :) Ügyes vagyok...nemde?

...és akkor a hajmosás az úgy alakult, hogy most nem tudok hajatmosni, mert beleakad a hajszálamba a körmöm és Emil felajánlotta, hogy megmossa nekem. Meg is mosta. Szép lett. :) Imádom őt. :)

Villány

2009-03-23T09:25:00.005+01:00

Kezdjük azzal, hogy senkinek sem ajánlom Villányt, mert nem éreztük jól magunkat maga a hely miatt, sokkal inkább egymás jelenléte tett minket boldoggá ott hétvégén.

Pénteken indultunk el délután, miután összepakoltam mindent, Emil hazaért a nagykerből és bepaszíroztuk a bicikliket az autóba, ugyanis gondoltuk, hogy majd ott bicajozunk egy kicsit (mondanom sem kell, hogy semmi sem lett belőle). Laza 2 óra alatt leértünk Villányba, ami nagyon jónak tűnt, főleg, hogy néha alig tudtunk haladni, mert tele volt a 6-os út kamionokkal meg idióta 30-al menő emberekkel! :) Nem Mohács fele mentünk, ahol kellett volna, hanem Szekszárd és Pécs között kanyarodtunk le egy kisebb úton, falukon keresztül Bólyon át Villány fele. Átmentünk a következő településen:

A GERE pincészet hotelében voltunk, ami nagyon szép volt, de úgy éreztük/zük, hogy több a látszat, mint ami mögötte van. A wellness része elég gagyi, a szauna hideg, a gőzben nincsen gőz, a melegvíz pedig hideg. Más gond nincsen vele. Jah, de mégis. Borzasztóan rossz a kaja, bár a reggeli egész ehető.

Szombat reggel elmentünk sétálni egy kicsit, pincéket nézni, iszogatni, de még ezzel sem jártunk különösebben sikerrel, mert valahogy senkit sem érdekel, hogy ott vagy, mint turista...és érdekel a boruk. Egyetlen pincébe mentünk be (Gál pince asszem), ahol a fiú kedvesen fogadott minket, kaptunk 6 féle borból kóstolót, amiből mind nagyon finom volt, és vettünk is 2 félét: mandulásat és zöld diósat. Istenien finomak! :) Elmentünk a Boch pincébe, aminek a Geréhez hasonlóan van hotel része is...de ez sem nyerte el különösebben a tetszésünket, viszont rájöttünk valamire. Annyira kicsi az egész pincerészük, hogy ott nem lehet annyi bort csinálni, mint amennyi van minden bolt polcán. A kész áru raktáruk kisebb, mint Emil nappalija...! Arra jutottunk, hogy valszeg megveszik fillérekért a szerb bort és felcímkézik. Hiszen a neve miatt olyan jó...! Megnyilatkoztattunk (deszépszó) egy egri borászt erről az egészről és ő is ezt tanácsolta, hogy csak ez lehet a megoldás. Háhá! Tiszta átverés ez az egész Villány...! ...és ami még a vicc, elég sok fele mászkáltunk, de nem láttunk még csak szőlőtőkét sem!

Voltunk bormúzeumba, ahol vettünk 2 üveg 1987-es évjáratú bort. Szilveszternek egyet és nekem is egyet. Meg is beszéltük, hogy majd a 100. szülinapunkon megiszogatjuk! :)

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, de nem megyünk Villányba az elkövetkező 20 évben!

Fáradt7

2009-03-20T12:01:00.002+01:00

A héten minden este ahogy leültem/ledőltem a kanapéra 2 perc után már húztam as a lóbőrt, Emillel egyetemben. Minden nap reggel korán mentem el itthonról és későn, 10 után értem haza kb., azaz értünk. Ez mellett minden nap 6 órát aludtam max., de volt, hogy ennyit sem. Tegnap este már az étterembe majdnem elaludtam, ahogy beszélgettek Emilék a patikákról. Komoly erőfeszítés volt, hogy nyitva tartsam a szemem, de ezt Emil észrevéve gyorsan kikérte a számlát és elindultunk haza. 2 vacsoravendégünket még hazavittük, majd mi is haza fele vettük az irányt. Emil 10 perccel később jött fel, mert még telefonált az autóba, de addigra én már el-elaludtam a kanapén fekve... az ölébe feküdtem és aludtam tovább pár pillanaton belül, miután felébredtem arra, hogy feljött. Biztos azért voltam ki ennyire, mert 7kor elmentem dolgozni reggel, 8-tól expediáltunk és rengetegen voltak (köszönhetően annak, hogy minden híradó arról szólt, hogy drágulnak a gyógyszerek). Már komolyan fájt a lábam annyit mászkáltam. Fél 4-kor elsuhantam vezetni, ahonnan fél 7-kor értem haza. Fél 8-kor pedig elindultunk vacsizni... 11 körül értünk utána haza. Érthető, hogy ki voltam fáradva... ami még ma is tartott, mert felkeltem 6-kor. Bepakoltam a mosógépbe a fehér cuccaim, majd fél 8ig aludtam még, mert képtelen voltam magamhoz térni. Fél8-kor is csak azért keltem fel, mert 9-re jött értem Imre (az oktatóm) és mentünk vezetni. :) Dzsaltunk az ótópáhlyán. Nyehhehe. Szeretek vezetni mostmár lassacskán. :)

Lassan hazaér Emil és elindulunk Villányba. Már nagyon várom. Végre pihenünk egy kicsit kettesben, boldogságosan, szerelmetesen. :) Összepakolásztam már mindent, csináltam KV-t is az útra. Csöppet messze van Villány, ahogy elnéztem a térképen. :) Még lefele be kell ugranunk Siófokra, ugyanis 2 hete ott felejtettük a bőröndünket ruhákkal, papucsokkal. :D ... és a vicces, hogy ugyebár már csak itthon vettük észre, hogy valami nem stimmel, mert nincsenek meg a ruháink. :) Ügyes vagyok... nemde?

Egri bikavér és Egri asszonyka

2009-03-15T19:59:00.004+01:00

7végén vendégeink voltak Egerből innen a bejegyzés címe. Emil barátja járt nálunk (a feleségével), akivel anno Kínában voltak együtt és onnan ismerik egymást.

Szombat reggel érkeztek fél 11 körül. Mi reggelivel vártunk őket és sok mesélni valóval Emil részéről, hiszen nagyon régen nem találkoztak igazán, nem beszélgettek. Reggeli után iszogatás, beszélgetés ... és mindezt megunva és a szép napsütést megkívánva elindultunk a Normafához kirándulni. Normafáig autóval mentünk és onnan átsétáltunk a János-hegyi kilátóhoz...

Ahol libegőztünk...

... aminek én azért örültem annyira, mert nagyon régen szerettem volna lelibegőzni onnan, hogy lássam a várost (felfele már libegőztem korábban). :)

Nagyon nagyon jó nap volt, jó volt a friss levegőn lenni, sétálni, beszélgetni sokat sokat! :)

Estére kifáradtunk igencsak, de azért 11-ig beszélgettünk lelkesen még! :)

Rohanás

2009-03-12T17:04:00.002+01:00

Az egész hetem igen gyorsan telt el, de sajnos semmire sem volt időm (mint ahogy mindenki észrevehette blogolni sem), pedig van mit írnom, hiszen zajlik az élet, de ez a 7 többnyire csak munkával telt napközbe, este pedig nagy összebújásokkal.

Most épp tanulnom kéne, itt is van előttem a könyv, csak gondoltam, hogy ezt még gyorsan megírom. Holnap gyógytermékismeret ZH... mondanom sem kell, hogy mindeddig még szinte semmit sem tanultam, de hát hosszú még az éjszaka. Bár nagyon jól tudom, hogy az éjszaka nem erre van kitalálva, főleg, hogy ma Emil étteremben szeretne vacsizni és mozizna is egyet...! Már ki is találtam, hogy mit nézzünk meg, ha tényleg lesz kedve hozzá. a Getto milliomost. Nem azért, mert sok oscart kapott, hanem, mert biztosan érdekes a történet. :) Ha tényleg elmegyünk, akkor majd utána megírom, hogy milyen volt! :)

Tegnap találkoztunk Bernivel egy reggelizés és egy könyvesboltolás erejéig. Beszélgettünk sokat és ráébresztett valamire...
...úgy döntöttem, hogy nem nagyon fogok mostmár senkit sem zaklatni azért, hogy találkozzunk, mert azt veszem észre, hogy többnyire mindig én keresek mindenkit. Ezek után, majd más emeli fel a telefont. Néha. Persze mindez, akinek nem inge ne vegye magára. :) Jah....és ez sem Berniről jutotott eszembe, ill. pont a vele való találkozásom ellenkezőjéről, mert vele mindig megtaláljuk az alkalmat, hogy találkozzunk, beszélgessünk, pedig ő is iskolás is és dolgozós ember is. :)

Már alig várom a 7végét, mert nagyon el vagyok fáradva, vagyis inkább keveset voltunk együtt a 7en Emillel és ez elnyomasztott kicsikét sajnos, de már csak a holnapi napot kell túlélnem (péntek 13.) és 7vége. :)

Mindenki férjhez megy?

2009-03-12T17:00:00.002+01:00

(Rajtam kívül?)

Április 9-én unokatestvéremet Mariannt adjuk férjhez, vagyis sokkal inkább saját magán adja férjhez mrs. házasságellenes Mariann, aki még a nevét is megváltoztatja! Ki hallott még ilyet? :)

Remélem 9-e után majd még egyszer olyan boldogok lesznek, mint eddig voltak együtt! :)

Boldogság! :)

Nőnap

2009-03-08T22:21:00.002+01:00

Most vasárnap van és még lennt vagyunk Siófokon. Én nem rég ébredtem, azt hittem, hogy Emil is ébren van, de kinnt aludt/alszik a kanapén. Valószínűleg elaludt a reggeli tévézés közben. :) Borzasztóan szeles az idő kinnt, a teraszon a székeket és az asztalt jól át is rendezte, a Balaton vize, pedig olyan, mint valami tenger, annyira hullámzik. Este amikor hazajöttünk (olyan negyed 10 lehetett) lementünk egészen a partra autóval és olyan szél volt, hogy alig tudtunk kiszállni belőle és a part szélén kinnt volt a víz. Huu.

Tegnap estével véget ért a tavaszi (?) gyógyszerészkongresszus. Hát, tényleg más volt, mint az őszi. Alig volt stand és látogató (de azért kedves volt főnökömmel összefutottam /mindkettővel/). Emilt természetesen mindenhol ismerik, így nem unatkoztunk, egyik asztaltól ültünk a másikhoz, egyik kéz után fogta meg a másikat. A Teva standján volt a legnagyobb sürgés-forgás, soha nem tudtunk leülni, mert mindig csúcsforgalom volt. Ezt betudhatjuk a frissen facsart narancslének és a nőnapra osztogatott virágnak? :) Találkoztam Katival, aki a SOTEn tagozatvezetőm. Lehetett jelentkezni nála szakasszisztens képzésre. Felhívtam Adri barátnőmet, mert ő szeretne járni, de már korlátozott a jelentkezés, így nehogy kicsússzon az időből jelentkeztem neki. Meg még 2 másik személynek is. ADRI! Itt szeretnélek még megkérni téged valamire: a másik két emberke (Erzsébet és András) lakcímét küld el nekem légyszíves sms-ben vagy mail-ben, mert azt nem írták meg! Így nem tudtam ráírni a lapjukra. De majd pénteken pótolom, ha megyek be SOTEra. Szóval lakcím és éretsítési cím. Köszöntem! :)

Péntek este a Mala Gardenben vacsoráztunk pár gyógyszerész társaságában, ahol nagyon jó volt a hangulat. Kicsit iszogattunk, majd mivel már nagyon fáradtak voltunk és álmosak fél 11 körül eljöttünk haza. Emil hamar elaludt, én még tettem vettem kicsit, de én is hamar elaludtam. Szombat reggel későn ébredtem/tünk. Kb. 15 percem volt zuhanyozni, öltözni, sminkelni, de simám jó volt. Leadtuk pár helyen a megrendelő lapokat, némi egyeztetés után. Ebédelni az Azúr hotelen kívül ebédeltünk egy gyógyszerész hölgy és a férje társaságában. Nagyon vidám és kedves emberek, így jó hangulatba telt az ebéd. :) Délután Teváéknál ücsörögtünk, mindenféle emberekkel beszélgettünk...
Este kettesben vacsoráztunk egy étteremben. Beszélgettünk sokat. Jó volt nagyon. :) Hazaérkezésünk után TVztünk többnyire, meg megmutattam Emilnek amit csináltam a Mexikós képekből (videjo). Nagyon tetszett nekije, majd kell még csinálnom olyat a Bamakos képekből is, csak ahhoz mindenkitől be kell még gyűjtenem a képeket hozzá (főleg Szilvesztertől, mert már másik 2 csapattól meg vannak). Kubából is csinálok majd, már készül, de valamiért nem nagyon szeretem azokat a képeket, pedig baromi jól éreztem magam Kubába, de valahogy a képek rossz emlékeket keltenek bennem az éjszakai kórházas sírásaimból. :(

Ez a post igencsak részletekben íródott, mert közben megreggeliztünk, Bamakos-képeket nézegettünk, körmötpolíroztam Emilnek...! :) Jelenleg Emilc újságot olvas, és röhög azon, hogy egy csomót vissza kell törölnöm, mert ahogy gyorsan írok mindig félreütök. :)

... és hogy írjak a post címéről is. Ma NŐNAP van... és Zoltán nap. A Zoltán napot onnan jegyeztem meg először, hogy egy sződligeti barátosnémnak az apukája Zoltán (Ancsinak)... bár nem tudok, hogy honnan maradt meg ez így ennyire bennem, hogy mindig hozzá kötöm. Emiltől olyan "ajándékot" kaptam, amit más valszeg nem kapott. Rajzolt nekem virágot. Egyedi nemde? :) Örülök neki nagyon. Itt Siófokon nem is tudjuk szerintem, hogy hol van virágos...és hát virágot amúgy is mindenki kap, mindenféle rágondolás nélkül, de nekem Emil rajzolt. Olyan édes. :) Szeretem. Mikor van férfiak napja? :)

Kici Calad

2009-03-06T10:19:00.004+01:00

Családtagjaimnak nem szokása felvenni a telefont. Anyucit hívtam tegnap is és tegnap előtt is és semmi reakció. Nővéremet is megpróbálom néha elérni, de általában nem sok sikerrel. :) Úgy döntöttem, hogy most nem is hívom őket, hanem a blogon keresztül üzenek nekik, mert ezt elvileg olvassák.

Kedves Anyuci, Apuci, Andi, Szabolcs, Miki és Pocaklakó!

Régen találkoztunk már, ezért gondoltam épp itt van újra ennek az ideje. Szeretnélek meghívni titeket március 29-én egy családi ebédre ide hozzánk Pestre. A menü valami bio-vega lesz, mert azt kötudottan mindenki szereti (ugye?) - ezt ne vegyéltek túl komolyan! :) Kíváncsi vagyok, hogy Andinak nő-e a pocakja! :)

Kommentbe várom a visszajelzést, esetleg telefonon. :)

Ha esetleg nem lenne jó az időpont, akkor áttehető későbbre, korábbra... bármikorra, de nagyon örülnénk, ha meglátogatnátok minket mostmár! :)

Hát ennyit egyenlőre a családról. :)

Épp pakolászok mindenfélét össze, mert megyünk le 1-2 körül Siófokra, gyógyszerész kongresszusra. Kíváncsi vagyok nagyon, hogy milyen lesz, bár biztosan érdekes megint, de teljesen más, mint a múltkori Emil szerint. Sokkal kisebb. Majd meglássuk. :)

Tegnap elvezettem az oktatómmal a Gyömrői úthoz, a Prompt Pharmához, Emilhez. :) Imre ( az oktató) ott hagyott, majd Emillel jöttem haza. Soha nem voltam még bennt 7közben a Prompt-nál, mert el szerettem volna kerülni egy kellemetlen találkozást, de hát mindennek el kell jönnie, hiszen vannak elkerülhetetlen dolgok. :)
Amúgy a vezetés egész jól megy. Szeretem is már. Nagyon szeretném, ha meglenne már a jogsim, bár a vizsgára az időpontom már megvan elvileg, de nagyon félek tőle. Imre szerint ügyes vagyok, de egy kicsit jobban kéne figyelnem. Igyekszem, igyekszem, mert terveim vannak, ha meg lesz végre a jogosítványom! :)

Hóvirág

2009-03-06T10:06:00.000+01:00

Emillel egyik este arról beszélgettünk (talán pont tegnapelőtt), hogy nincsenek még hóvirágok, hogy sosem lesz tavasz ebből is látni. Ma reggel mentem le Emilhez zuhanyozni, kinéztem az ajtón és a hátsó kert tele van hóvirággal! :) Nagyon szép... itt a tavasz! Emil szerint azért is, mert csiripelnek folyamatosan a madarak! :)

Közhírré tétetik

2009-03-04T09:27:00.004+01:00

Mostmár teljesen hivatalos, hogy barátosném, Évike, fejét augusztus 22-én bekötik. Vagy ezt nem így szokták mondani? :) Hivatalosak vagyunk Emillel az esküvőre, igaz még csak szóban, de biztosan kapunk majd meghívogatót is! Már nagyon várom! Ő az első férjhez adott barátnőm! :) BOLDOGSÁG!

Ki kell élnem magam a barátnők, ismerősök esküvőjén, mert nekem nem lesz valószínűleg. :)

Írtam Évinek ma, hogy segítek neki az esküvővel kapcsolatosan bármiben, ha jön Pestre vagy kell neki valami innen. :)

Most épp azzal tevékenykedem, hogy Emilnek a Bamakos képekből csináljak videot, amit tud mindenkinek mutogatni. Bár egy kicsit bonyolult a folyamat, mert úgy laza 2000 db fényképből kell kiválogatnom a megfelelőeket. 10-20 év és készen vagyok vele. :D

Elmaradt napok...

2009-03-02T21:57:00.005+01:00

Nem nagyon írkáltam mostanság ide, mert nem volt időm vagy miszösz. Múlt héten itt volt Manci nálunk, akivel minden este voltunk valamerre. Első nap Százhalombattán szülinapot ünnepeltünk, második nap a görögbe vacsiztunk, ahol Emil "tárgyalt" egy fickóval, harmadik nap pedig Érden voltunk bamakos buliba. Jól telt a 7 magánéletileg, ellenben a munka az valami borzalmas volt, bár erről nem nagyon szeretnék írni. Szerdán a görögbe sírva érkeztem, kiborultam, ami mostanra már szerencsére elmúlt, kipihentem. :)

Emillel nagyon nagy a szerelem, minden szép és jó. Nem is lehetne jobb. Mindenki legyen ilyen boldog, mint én! :)

Vezetést is kezdem megszeretni. Ma egész jó volt minden. Még a végén ezt is megtanulom? :)

Legnagyobb tutiság...

2009-03-01T20:54:00.003+01:00

Voltunk ma Emillel a Pecsánál a bolhapiacon és megtaláltuk a legnagyobb tutiságot. Kinder Happy Hippo. De nem akár milyen! Csubakka!!! Erre már rég ótaa fájt a fogam... 400 hufért árulta a fickó. Imádom! :)

21 ^^ (Manci-kopp cím)

2009-02-25T00:26:00.006+01:00

Manci ma délután megérkezett a nyugatiba, ahonnan én elkéstem, de ez mellékes (oka: haza kellett menekítenem meló után és Manci-tali előtt a tortát).

Mancit bemutattam Emilnek (kifaggattam már róla: szimpatikus /vagy gyöngypatikus?/ neki - meglepő). :) Elmentünk Százhalombattára vacsorázni egy halászcsárdába, ahol ettünk mindenféle finomságot. Ezután tescoztunk egyet mókásan, ahol vettünk pár dolgot. Szó szerint párat és annyit fizettünk, mintha vettünk is volna valamit! :)

Hazaérkezés után tortázás: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT MANCICC...! :) (Betöltötte a 21-et... ihat alkoholt. Épp most is ezt gyakorolja. :D)

Én most blogot írok, Manci meg Emil ismerkednek a számítógéppel. Aludni kéne menni. Álmos vagyok, holnap meló. Blöe.

Jégháton

2009-02-23T09:19:00.002+01:00

Megint Siófokon jártunk. Teljesen be van fagyva a Balaton, így lehet a jégen sétálni. Soha nem csináltam még ilyet, így ez nekem igen nagy élmény volt - vagy miszösz. :) Emil azt mondta olyan, mint az északi-sark, mert hát ő már járt ott (én valszeg sosem fogok :( ). :)

Álmos nap

2009-02-20T15:46:00.005+01:00

Éjjel 1 körül arra ébredtem, hogy Emil kelteget. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit akar és hol vagyok és miért nem hagy aludni, de aztán rájöttem, hogy a nappaliban fekszem a kanapén a hatástan könyvemen. Hm. Elaludtam tanulás közben olyan 11 óra magasságában. Mondanom sem kell, hogy egy elolvasott szóra sem emlékeztem. Emil, amíg én "tanultam" laptopolt, mert valszeg ő azt hitte, hogy tényleg tanulok. Humm. Lementünk aludni, de nagyon rosszul aludtam, mert féltem, hogy elkések suliból és mindig felébredtem. Szerencsére nem aludtam el: gyors zuhany, kv, tea, romeltakarítás estéről és már indultam is a buszhoz (kár, hogy pont akkor ment el, amikor a sarokra értem). Beértem a suliba még a tanár előtt - eddig még nem nagyon volt ilyen. Mindig valami keresztülhúzza a számításaimat (busz, metró, villamos...). Gyógyszertanon tanultunk egy csomó mindent, de már magam sem tudom, hogy mit, mert annyira fáradt voltam, hogy ihajj. 10 óra után elkezdtük írni a zh-t, ami így utólag belegondolva nem volt egy nagyon nehéz dolog, de nagyon sok mindent kellett (volna) hozzá tudni. Remélem, hogy jobban sikerült, mint ahogy érzem, bár már megbeszéltem Marcsival (tanítónénink), hogy újra írhatom, ha szeretném 2 hét múlva (természetesen szeretném). Nem maradtam valami sokáig ott a suliba, zh után szedtem is a cókmókom és indultam haza. A Ferenciek terén még bementem az egyik boltba venni pár tisztítószert és csodálkozva láttam, hogy abban az utcában (talán Petőfi utca a neve?) minden 2. bolt óra bolt és tele vannak Rado órákkal a kirakatok. De aránytalanul a többi órához képest. Mind1 mondjuk, ez nem is lényeg.

Már felszálltam hazafele a buszra, amikor visszahívott Timi, a volt főnököm. Timivel azért kellett beszéltem, mert 2 héttel ezelőtt, amikor mentünk le az SL-el Siófokra, akkor az e-autopalyamatrica megvátelekor rossz rendszámot ütött be az ember (felcserélt 2 betűt) és ezért ugyebár nekünk nem volt autópálya matricánk. Tegnap jött is róla a büntetés: 15300 huf, ami még csak az oda út, így várjuk a visszafelét is még, ami szintén ennyi lesz. Timi azt mondta, hogy egy számjegyes elírást korrigáltatni lehet, de be kell menni személyesen mindenképp valamelyik ügyfélszolgálati irodájukba autópályáéknak és majd ott. Csak 1000 hufot kell fizetni az ügyintézésre. :) (Emil azthiszem ezentúl sokkal jobban megnézi a rendszámot, amit beüt a kutas. :)).

Ma is megyünk le Siófokra. Már be vagyok sózva. Egész héten kicsit hanyagoltuk egymást Emillel, nem voltunk kettesben igazából szinte semmit és ezt ma este be akarjuk pótolni, mert holnap Siófokon már vendégeink lesznek! Vasárnap este/délután jövünk majd vissza Pestre, mert arra a napra meghívásunk van Emil egyik gyógyszerész barátnőjéhez vacsorára, amihez őszintén szólva semmi kedvem nincsen, mert kellemetlen csöppet, hogy miattam főz/süt úgy a hölgyemény ahogy, mert énm vegetáriánus vagyok...és hát nem is ismer engem különösebben ő. De kedves tőle nagyon! :)

Voltam ma vezetni és egész jól ment a dolog azt hiszem. Emil ez irányú 'morgása' jót tett azthiszem a vezetési 'önbizalmamnak', bár még mindig úgy gondolom, hogy én soha nem fogok tudni megtanulni vezetni igazán. :(

Kedden pedig jön Manci Denrecenbül! :) Várom már nagyon! :)

De most nem fecsérlem tovább a karaktert, hanem elsuhanok csomagolni. :)

Elhavazva

2009-02-19T16:39:00.003+01:00

Most épp nem hóval, bár még az sem olvadt el teljesen, de már nagyon jó úton haladunk a hótalanság felé - hálelúja. Ugyanis több, mint 10 cm-es hó volt itt felénk, aminek Emillel nem nagyon örültünk.

...és akkkor hogy miért is vagyok elhavazva:

iskola, Emil, tanulás, Emil, munka, Emil... Emil, Emil, Emil.... meg még egy kis Emil. :)

Nagyon sokat tanultam mostanság, amikor nem volt itthon Emil, mert holnap (pénteken) gyógyszerhatástan zh sok témakörből, de sajnos már az elején elvesztettem a fonalat, így most azt próbálom visszagombolyítani. Nem egy egyszerű dolog - sajnos. De azért jó úton haladok. Úgy gondoltam, hogy ma éjjel majd nem alszok úgy megyek be holnap és akkor tuti mindennel végzek mindent tudni fogok! :)

Munka. Ugyebár én az előző patikában csak 6 órában dolgoztam, így nekem most nagyon furcsa ez a 8 órás munka, ellenben itt olyan gyorsan elmegy az idő, hogy észre sem veszem, hogy 8 óra telt el azóta, hogy dolgozom. Tetszik a munka, mert nyugodt. Kedvesek az emberek (betegek), a munkatársak (nem mindig betegek :D). Tudom, hogy még csak 2 hete dolgozom, de úgy érzem, hogy itt később sem lesznek problémák. Vannak saját kis egyedül végzendő feladataim, amikért csak én felelek és ez jó. Sok mindenre megtanítanak, főleg a 2 gyógyszerész, a két Éva (minden gyógyszerész Éva?). Még egyenlőre nagyon nehéz beosztani munka mellett az időm. Egyenlőre mellette csak főzők valami vacsorát, mosok, rendetrakok... és tanulok...és a legfontosabb Emillel összebújkálunk, egymással foglalkozunk, beszélgetünk, de sajnos néha testileg-lelkileg használhatatlan vagyok este olyan fáradt vagyok. :(

Vezetni nem voltam már egy hete. Nincsen energiám még meló után 2 órát nyüstölni az autót. Utálom... de Emil szerint majd megszeretem, bár én erre nem sok esélyt látok. Sírhatnékom van, ha csak rágondolok. Azt írtam már, hogy meg lett a rutin vizsgám is? Elsőre. Ügyes voltam. De akkor sem érzem a feelingjét és nem tetszik. Meg fog ez változni valaha? :(

Minap (tegnapelőtt) nagyon el voltam keseredve. Annyira fájt és égett a fézfejem, hogy az hihetetlen. Behajlítottam, felszakadt a bőr és kiserkent a vérem. Nem értettem mitől van, sírhatnékom volt. Mára egy kicsit rendbe jött. Emil szerint allergiás vagyok a fémpénzre és attól van. Jövő7re van időpontom bőrgyógyászhoz, majd meglátom, hogy ő mit mond nekem erre!

Tegnap volt Szilveszter 22. születésnapja. Ünneplés képp elmentünk 4-esbe vacsorázni az Iguánába, ami egy mexikói étterem az MTV székház mellett. Ettünk nagyon finomakat, becsíptünk csöppet a tequilától, majd hazajöttünk. itt várta Szilvesztert az ajándéka, ami egy óta volt, de mire eljutott az órásdobozig, addig 7 másik dobozt kellett kinyitnia. :) Én csomagoltam be egy laza 1.5 óra alatt.
:)

Nagy csomagból, kis ajándék...

Valentin-nap <3

2009-02-15T20:40:00.006+01:00

Pénteken rávettem Bernit, hogy jöjjön el velem boltba Emilnek Valentin-napi ajándékot venni, aki be is adta erre a derekát, mert úgyis találkozója volt a Nyugatiban 3-kor. Emil hívott 11 körül, hogy mit szólnék, ha a 7végére megint leslisszolnánk Siófokra, ami nekem természetesen nagyon tetszett ötletként, mert imádok/dunk ott lenni. Egyetlen bibi az volt a dologban, hogy én titkos Valentin-napi meglepetés tortasütést terveztem, amit én így nem tudtam véghezvinni, de ezt el is árultam Emilcnek, aki erre azt mondta, hogy majd megsütöm Siófokon. :)

Délre beszéltük meg Bernivel a talit, aminek ellenére mind a ketten fél 1-kor értünk oda, de így legalább egyikünk sem várt a másikra. Elmentünk Emilnek meglepi ajándékot venni, majd elkezdtünk szívecske tortaformát keresni. Berni javaslatára elkezdtük keresni a Kátay-t, mert ott lehet kapni tuti. Az hagyján, hogy tortaformát nem találtunk, de még a Kátayt sem. Utólag hozzátenném, hogy egyszer elsétáltunk mellette, nem vettük észre (???), de aztán visszafele sétálva, amikor már feladtuk, hogy meglesz a bolt egyszer csak úgy kinőtt a földből. (Nem, nem vagyunk mi szőkék (annyira)). Sehol sem találtunk szívecskésformát, így ez kimaradt, de vettem epret is (szerencsére kaptam) és minden egyéb "eszközt" a sütéshez. Még meghívtam Bernit egy KVra, amiért eljött velem.

Hazaérve gyorsan összepakoltam mindent (olyannyira mindent, hogy mérleget, botmixert, hiszen Balcsin semmi sincsen a lakásba), csináltam utazós KV-t és vártam, hogy Emil hazaérjem. Mikor ez megtörtént már pakoltunk is be az ótóba és indultunk. :) Odafele egy tankolás alkalmalmával Emil vett nekem egy doboz marcipános csokit valentin-napra, amit én nem vehettem észre, így nem is vettem, hiszen csak másnap adta neked oda (ennek ellenére az én kezembe adta, hogy rakjam a hátsóüllésre).

Leérve a lakásba most nem volt olyan hideg, mint egy héttel korábban (hál'istennek), de azért most is igen csak vacogós volt a helyzet. Vacsiztunk jó meleg töltöttkáposztát, majd néztünk tv-t, pihentünk és elfoglaltuk egymást egymással. Nyugodt este volt, éjfél körül aludtunk el.

Szombaton volt ugyebár Valentin-nap, ami mindenki szerint hülyeség, de azért mégis jól esik mindenkinek, ha meglepik valamivel ezen a napon, persze nem feltétlen azért, mert az nap van ez a nap, hanem, mert szeretik (aki ennek az ellenkezőjét állítja HAZUDIK). Korán keltem fel szombaton (7 óra körül) és mire Emil felébredt már félig készen volt a neki szánt meglepés torta: new-york-i sajttorta. Először nem ezt szerettem volna neki sütni, hanem teljesen mást, de egyik este Emil annyira áradozott róla, hogy az mennyire nagyon finom, hogy erre esett mégis a választás. Akkor épp arról volt szó, hogy hozat majd barátjával nekem New-York-ból, hogy megkóstoljam, mert én New-York-ban járás hiányában még nem ettem ilyet, de szerinte nekem nagyon ízlene. :) Nekifogtam a nagy receptkutatásba és 6-7 receptből összeraktam az én Valentin-napi sajttortámat Macaknak. :) Amikor Emil is kijött a szobából összekutyvákoltam magát a sajtot, beleöltöttem a NEM szívalakú, sima kerek sötőformába, azt be a sütőbe. Amikor megsült elmentünk a Galeriusba pancsolni, szaunálni, pihenni. Hazaérve összevágtam az epret, majd rápakoltam szépen szívecskésen a torta tetejére, öntöttem rá zselét és vártuk, hogy megszilárduljon. Persze amint ehető állaga lett gyorsan le is teszteltük és Emilnek nagyon ízlett, így gondoltam nem lehetett olyan rossz tényleg a cucc. :)

Este vendégeink voltak, akikkel sokat beszélgettünk, ettünk, ittunk... valamikor 10 óra után mentek csak haza (nemtudjuk hova siettek :D), de mi nem sokkal a távozásuk után el is aludtunk a kanapén fekve (azóta fáj a hátam és a derekam - bah).

Ma nem sok mindent csináltunk. Reggeliztünk, lustultunk, Fűrészt néztünk. Majd közös megegyezés után elmentünk sétálni. Hát mondanom sem kell, hogy nem volt melegünk. Konkrétan úgy lefagyott az arcom a széltől, hogy azt sem éreztem volna, ha egy tűt szúrnak bele. Borzasztóan fáztunk/tam (persze Emil kevésbé, mert ő abban a kabátban volt, amiben meghódította az északi-sarkot, ahol meg belátjuk csöppet hidegebb volt, mint a Balaton partján). Egy órát sétáltunk kb és nagyon jól esett. :) Hazaérve a szokásos terepelhagyásos takarítás, pakolás majd autóba ülés, hazajövés.

Hazafele be volt iktatva még egy beteglátogatás, mert sajnos Szilveszter is és Évi is lebetegedett a 7végére. Évinek tüdőgyulladása van, Szilveszternek meg valami influenza szerű valamije van. Tétény fele még bementünk Nadapra, ahol Emil egyik ismerősének van egy étterme. Ott vettünk újházi tyúkhúslevest és 10 db palacsintát, amit vittünk a betegeknek gyógyító gyanánt. :) A 2 beteg tényleg nagyon gyenge és beteg, de remélem, hogy a levestől erőre kaptak egy icipicit és nem lázasodnak majd most be éjszakára. Meggyógyulnak mihamarabb, vagy legalább jobban érzik majd magukat.

Hazafelé még volt egy találkozónk az egyik BudSpencerrel (Viktorral), akivel Emil Bamakoba volt. A szamos cukrászda volt a cél, hogy ott beszélgetünk, iszunk egy kv-t, de mivel a cukrászda tele volt Emil azt javasolta, hogy jöjjünk haza és ez itt kényelmesebb is lesz egy kicsit. Viktor jó fej, mást nem fűznék hozzá. :D a pici lánya meg tüneményes, aki hááájom éves (ami kamu, hiszen még nincsen három, de legalább hazudni már tud :D). :)

Most itt ülünk Emillel egymás mellett. Fél 12 múlt. Szívem zenéket töltöget, nézünk valami fúkusz szerűt a tv-be. Nekem nagyon fáj a pocim, vagyis inkább az oldalam szúr, aminek valószínűleg az az oka, hogy egész nap össze-vissza ettem és majd meg fagyok. Becsuktam már az ablakot is... azóta egy fokkal több lett, de még nem melegedtem meg. Még egy plusz fok és minden rendben lesz - remélem (most van 22 fok). :)

(A sajttorta receptjét felrakom majd, de most nincsen kedvem ezzel foglalkozni. Jah...és majd a képet is lecserélem az enyém képére, csak az a problem, hogy telefonnal lett lefényképezve amiről valamiért nem tudom árküldeni bluetoothon Emil laptopjára. :( )

The Curious Case of Benjamin Button

2009-02-13T09:00:00.007+01:00

Több, mint 7 hónappal ez előtt az első nem hivatalos randinkun szóba került, hogy mennyünk el moziba vacsi után. De elhessegettük az ötletet, mert ott nem lehetett ismerkedni... akkor inkább feljöttünk hozzá... de ez egy másik (18)-as sztory lenne. (Ez persze csak vicc volt. :D). Amióta együtt vagyunk nagyon sokszor gondoltunk már rá, hogy mozi, de aztán vagy közbe jött valami, vagy nem találtunk megnézésre érdemes filmet.

Egyik este néztük a TV-t és láttunk egy filmelőzetest, aminek a sztorijáról épp lemaradtunk, csak annyi maradt meg a filmből, hogy Brad Pittes és játszák hamarosan a mozikba. Megbeszéltük, hogy megnézzük, bár Emilen láttam, hogy csak miattam nézné meg, de ez a lényegében nem változtat. :)

Nehéz volt időpontot találni, de tegnap végre sor került rá. Meló után bementem a Momba venni mozijegyet, de még a film címét sem tudtam, így mondtam a fiúknak, akik a jegyet árulták, hogy én az új Brad Pittes filmre szeretnék jegyet. KAPTAM! (bár tuti hülyének néztek, de ettől sokkal mókásabb volt, hogy megkérdeztem az információs pultnál, hogy hol is van a Momon belül a mozi. :D)

20:45-kor kezdődött a film. Emil 7 körül ért haza este, KVztunk, ettónk tonhalas szendvicset, majd elindultunk. Bementünk még könyvesboltba venni egy könyvet, de arról majd később írok egy postot. :) Aztán ettünk pizzát (egy kis szeletet ketten), Emil rakott piskótát, én meg fagyit. :)

Elindultunk a mozi felé, ahol én lepecsételtettem a parkolócédulánkat, majd beültünk a moziba, ahol már mentek az előzetesek. Valami nagy fejű nő ült előttünk, amit meg is jegyeztem hangosan, mire a mellettem ülő lányzó hangos nevetésbe tört ki. :D

Elkezdődött a film. Nagyon lekötött. Tetszett, érdekes volt és az utolsó fél órát végigsírtam, nagyon elgondolkodtató és nyomot hagy az emberben sok dolog, ami elhangzik benne. ... hogy milyen véletleneken múlik a boldogság. ... babavárás, gyereknevelés...hm.

Érdemes megnézni ezt a filmet, nagyon jól játszik benne B. Pitt és nagyon jó a forgatókönyv. Kicsit féltem, hogy rosszul választottunk és csak nekem tetszett és Emilnek pedig nem, de ő is oda volt érte nagyon. Hazafele és itthon is többször elmondta, hogy zseniális film volt. A film alatt még jobban azt éreztem, hogy nagyon boldog vagyok és már csak egyetlen, pici, apró dolog kell a teljes, közös boldogságunkhoz, de hát még az is mellékes az mellett, hogy vagyunk egymásnak ebben a nagy szerelemben. :)

Megvolt az első mozizásunk is. Remélem a következő a színház lesz! :)

... a filmről:

Bejamin Button (Brad Pitt) különös körülmények között született - és még különösebb élet jutott neki. Amikor ismeretlen kezek későbbi nevelőszülei küszöbére helyezik pólyáját, egy aggastyán újszülöttet bíznak a sorsra. A fiú csöpp, de nyolcvan éves. Őszen, kopaszon, meggörnyedve jár iskolába, ám ahogy telik az idő, izmai ruganyosabbá, bőre simábbá, arca mosolygósabbá válik. Számára visszafelé járnak az órák. Csak egy barátja van: egy a kislány, aki meglátja a vén ifjoncban a lehetetlen szépségét - és kitart mellette élete végéig.

Sellyjjonnii üzenete

2009-02-12T16:59:00.001+01:00

"Egy átlagos víziló bőre majdnem 7 cm vastag, így a legtöbb fegyver lőszere ellen tökéletes védelmet nyújt. A vízilovak egyébként gyorsabban tudnak futni, mint az emberek. "

Ergo... elpusztíthatatlan vagyok. :)

Az első 2 munkanap...

2009-02-10T18:00:00.002+01:00

(az új munkahelyemen. Helyileg nem nagyon szeretném még a patika nevét sem megemlíteni, mert akinek tudnia kell az úgyis tudja, hogy hol tengetem a mindennapjaim, aki meg nem tudja az ne is akarja tudni! :)

7főn délutános voltam. Nagyon izgultam, hiszen jóformán november közepe óta nem dolgoztam, nem expedítörködtem, aztán izgultam, hogy milyen lesz a fogadtatásom, hogy mennyire összetartó a csapat, miegymás. De hamar megnyugodtam, mert mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Egyenlőre nagyon szeretem a helyet. Fiatal a csapat, remélem, hogy így is sokat tanulok tőlük majd! :)

Majd írok még biztosan nagyon sokat a patikáról, de most rohanok főzni, mert este 8-ra vendégeket várunk. :) (Timi!!! Megpróbálok neked ma tudalokni valami munkahelyet!)

Ismét

2009-02-09T09:44:00.005+01:00

... visszatértünk az unalmas 7köznapokba és még a hó is esik. Sosem jön a tavasz, pedig a 7végén a Balaton parton sétálva már azt hittem, hogy itt van lassan.

Pénteken suli után összefuttotam Berni barátnőmmel, közben pedig hívott Emil, hogy mi lenne, ha meló után ledzsasszolnánk gyorsan Siófokra. Természetesen tetszett az ötlet. Ő is sietett haza, megcsinált gyorsan egy rendelért és már indult is. Én előbb hazaértem, összepakoltam a cuccainkat, amiket vinni szerettünk volna. Csináltam szívemnek egy kávét utazósbögrébe, raktam be enni és innivalót. Újságokat, könyveket (hogy tudjak tanulni)...

... amint hazaért Emil el is indultunk. Kitalálta/tuk, hogy mennyünk az SL-el, mert azt úgysem használjuk (jobban mondva ő használja) soha és csak áll mindig a garázsba, nem lesz hó, jég, így azzal is tudunk menni. Bár nem szeretem azt az autót: kell néha a változatosság. :) Csomagok bakapolva, indulás. Nos hát 2x is elindultunk egymás után, ugyanis ebben a Merciben nincsen normális pohártartó, de Emil belerakta abba a picibe ami mégis van a dagadt KV-s bögrét, ami a lejtőn lefele egyből az ölembe borult. Vissza. Takarítás. Újratervezés. :)

Gyorsan lennt voltunk a Balcsin, első dolgunk az volt (a fűtés bakapcsolása után), hogy átmentünk a szomszédokhoz, hogy köszöntsük őket, hiszen idén még nem is találkoztunk velük. Beszélgettünk velük egy csöppet, de kezdett későre járni, mi nagyon éhesek voltunk, ezért megbeszéltük, hogy másnak reggel folytatjuk a szívélyes társalgást és elköszönés után a MalaGarden felé vettük az irányt vacsorálás ügyében. :) Valahogy most nem volt ott oly tolongás, mint amilyen nyáron szokott lenni. Vajh' miért? :) Ettünk nagyon finomakat (én paradicsomlevest és tonhalsalátát, Emilc pedig zöldséglevest és valami húst). Hazaérve még mindig elég silány volt a hőmérséklet, de nem volt mit tenni, be kellett lehelnünk. ;)

A szombat magas fokú lustulással telt el: későn keltem, aztán még fetrengtünk, szomszédoltunk (vagyis a szomszédok szomdédoltak nálunk, bár ez a lényegen nem változtat). 3 óra előtt elmentünk a Galeriusba pancsolni, szaunálni, melegedni, megfázni, de nagyon jó volt ott kettesben. :) Hazaérve ismét másik a mellettünk lévő ajtón kopogtattunk, mert hivatalosak voltunk egy vacsira, ami nagyon nagyon finom volt. Csirkehúsleves, de lényegében csak csirke volt meg lé, kevés zöldséggel, isteni volt még annek ellenére is, hogy vegetáriánus lennék alapvetően. :) Sokáig még beszélgettünk, kb. fél 11 volt, mire hazamentünk. Eredetileg be volt iktatva egy séta is vacsi után, de sajnos az eső közbeszólt.

Vasárnap már korábban keltem fel én is, nem csak szívemcsücske. :)

A szombat este elmaradt sétát bepótoltuk, mert elállt az eső, de sajnos megint esni kezdett séta közben, így jobban kellett szedni formás kis csülkeinket mind a négyünknek, de megérte. Szívtunk egy kis szmogriadó mentes tiszta levegőt, nézegettük a balatoni jeget, beszélgettünk, nevettünk, miegymás. :) Láttunk egy csomó kacsát és hattyút a jéges dzsasszolni.... :)

(Ez a kép nem saját, hanem loptam valahonnan a netről!)

Hazaérve a sétából először is levettük átázott ruháinkat, majd én nekifogtam kitakarítani, amíg Emil aludt egy kicsit. Nagyon szép csilivili tisztaság lett. Összepakoltunk közösen, gyorsan mindent, majd Pest felé vettük az irányt. Szakadt egész úton az eső. Borzalmas volt. Hazaérkezés után gyorsan visszamentünk a Coraba nagybevásárolni, majd amikor hazafele mentünk Emil megállt az út szélén és közölte, hogy innen én mennyek fel. Höh. Könyörögtem, hogy nehogy kiszálljon, mert én nem akarok vezetni. Nagyon rosszul éreztem magam, a sírás kerülgetett. Nem tudok vezetni, Emil előtt meg főleg nem, bár ezt majd ki kell "nőnöm", mert muszáj lesz vezetnem mellette egy egy "buliból" haza.

Az este nyugalmasan telt. Szaunáztunk egyet, miközben befutott Szilveszter és Évi. Együtt vacsiztunk, semmi komolyat, csak egy kis hideget (nem jégkrémet :P). Beszélgettünk, majd ők hazamentek este 8 körül és utána már csak kettesben voltunk.

Imádtam ezt a 7végét. Nagyon nagyon jó volt, minden másodperce! <3>

Ps.: Évikének Szlovenszkoba nagyon nagyon boldog születésnapot kívánok itt is! :)

Csomag

2009-02-04T10:04:00.004+01:00

Manci mikor már a vonaton ült pénteken hazafele hívott engem telefonon, hogy itt felejtette Emil gardrobjának az ablakába a tőlem kapott ajándékát: a sok sok Hello Kittyt. Nyiff. DE! Ez kapóra jött nekem, mert így legalább megmondta nekem a címét, amit mindig nagyon jól felírok, hogy meglegyen csak sosem tom, hogy hova írtam. Lényeg a lényeg, hogy amikor kísértem őt ki a vonathoz akkor rámutatott egy táskára, hogy mennyire tetszik neki. Na már most én ezt visszafele megvettem, gond csak azzal volt, hogy nem tudtam a címét, ahova küldjem. De meg lett. :) Ollé. Jól becsomagoltam egy wiskey-s dobozba mindent és feladtam postán tegnapelőtt anyucival. :)

Íme a táska (igen, igen: szerintem is idétlen :D):

Ma kapta meg a csomagot. Nagyon örült neki... :) Aminek én is nagyon örülök. :) ... ide még nem írom, hogy boldog születésnapot, mert még nincsen neki, így még nem boldogot, csak majd majd, ha lesz egyszercsak. Mily szép lett ez a mondat! Tapsot neki! :D

PettyPotty

2009-02-02T23:28:00.002+01:00

Lecsúsztam ma a lépcsőn este, amikor hazaértem vezetésről. Be van dagadva a térdem, ami nem túl nagy problem, de az, hogy fáj igencsak nem esik jól. Érdekes módon nem lila. Kíváncsi vagyok, hogy reggelre milyen lesz. Szedek homeopátiás bogyókat... a legutóbbi "sérülésemet" is az tette helyre. Meg bekentem krémmel, árnika krémmel. Most várom a csodát. Bár nincsen nagy probléma, mert így is tudtam rendetrakni/takarítani... de akkor is zavar. :(

Karácsonyi ajándék

2009-02-02T09:18:00.004+01:00

Emilnek nagyon nehéz volt kitalálni, hogy mit kapjon karácsonyra. Sokat törtem rajta a fejem, de végül meglett a megoldás!

Nos hát... ezt kapta. Szerintem szép. :) Ügyes a fiú nagyon, aki rajzolta... én álmomba sem tudnék így rajzolni!

Meg is van már a helye! Siófokon a nyaralóba lecseréljük a volt barátnőjének a képét erre. Nagyon szép lesz ott! :) ... (legalábbis remélem, mert nem nagyon tudom elképzelni, annyira hozzászoktam a jelenleg ott lógokhoz, vagyis már nem lógnak ott régen, mert leszedtük, hogy majd kicseréljük novemberbe, de azóta nem is voltunk lennt a balcsin).

Más: hasmenésem van. Rá is jöttem miért! Kubáról beszélget a rádióba Gombos Edina és Bochkor Gábor... lehet ki kéne kapcsolni! :D

Hau

2009-02-01T09:00:00.004+01:00

Tegnap kérdezte Emil, hogy mi van a hóval. Mondtam is neki, hogy nagyon nagy pelyhekbe tud esni, de nem marad meg, mert meleg van (lsd. 4-5 °C volt napközben). Ő ennek örült is, mert hát a 35-40 °C-ból nem jó hazajönni a 0 °C-ba és hóesésbe. :)

Ma reggel viszont ahogy kinyitottam a szemem és kinéztem az ablakon minden tiszta fehér volt. Paff. Hihetetlen, mert teljesen megváltozott a táj egy éjszaka alatt. :) Szépnek szép, bár kicsit tartok tőle, mert ez lesz az első vezetésem hóba, de hát ezt is meg kell tanulnom!!! :)

Ezt láttam a hálószobaablakból ébredés után...

Dr Schüssler

2009-01-31T00:14:00.008+01:00

Írok majd a holnapi nap folyamán, mert akkor már majd lesz időm, de most még hulla vagyok csöppet, mert tegnap kb. fél4-kor aludtunk el Mancival. Most meg már megint elmúlt éjfél, ami nem lenne baj, de eddig Schüssler féle ásványi sókat próbáltam tanulni és teszteket tölteni, amik sikerültek is úgy érzem elég jól. (Okos és ügyes vagyok, szép is, de az ebből a tesztből nem derül ki. :D) Kezdem érteni az egész ásványi sós rendszernek a lényegét, aminek nagyon örülök. :)

Írok majd Manciról, Emilről, magamról...a történésekről. Elkezdtem már írni, de nem tettem közzé, csak elmentettem, mert nagyon negyedkész a dolog, de holnap estére már lesz szerintem új post.

Már csak 4 nap és itt van a szerelmem... hihetetlen! Alig várom! :)

... első nap Mancival:

2009-01-28T15:43:00.009+01:00

Most akkor melyik is az első nap? ... mert tegnap érkezett, de délután, így az már nem volt egy nap, viszont mait meg már másodiknak hívnám, így legyen akkor inkább a post címe ez:
"Az elsősmásodikos nap Mancival"
Így már jobb!

Manoka érkezését megelőzte egy "nagytakarítás", ami nem volt a hagyományos értelembe vett naaagy, hanem baromi sokáig tartott a kicsinek számító, hiszen csak felporszívóztam a nappalit meg a hálót, meg a fürdőket, meg kiráztam a szőnyegeket, húztam tiszta ágyneműt, rendberaktam a konyhát... meg még apróságokat tettem vettem, de hát ez így rengeteg idő volt. Mindezt befejezve gyorsan lezuhanyoztam, felkaptam magamra a ruhát és máris rohantam a nyugatiba, ahova épp, hogy kiértem mire beért Manci vonata. Anyuci vizsgázni volt, így vele is összefutottam a nyugatiba és ő is megvárta Manci vonatát - micsoda fogadtatás!!! (a vörös szőnyeget épp kölcsön adtuk a Nabucco csúcsra, de azért így is jó volt) Nem késett a vonat, ami igencsak meglepő, mert mindig késik amióta Ferihegyen is megáll, ugyanis ott minden "turista" toszigálja órákig fel a bőröndjeit. Manci köszöntése után bementünk a DM-be, mert oda érkeztek meg a kellékek Emil ajándékához (psssszt!). Utána egyből hazafele vettük az irányt (persze előtte beszereztünk egy BKV-bérletet Mancinak). Nyugatiba megálltunk a metrónál, ahol először egy általános iskolai osztálytársammal futottunk össze (Anitával), majd észrevettem Ákost, akivel anno együtt kezdtem el táncolni Vácon még a Zoltán Erikába - ő azóta már majdhogynem profi. :) Hazaérve átadtam Mancinak egy kis apróságot, amit vettem neki (egyik részét még korábban, másikat pedig a napokban. A képen a napokban beszerzett darab - vettem egyet magamnak is!!!

Beszélgettünk nagyon sokat, este szaunáltunk, úszkáltunk, ettünk, ittunk. Nagy nehezen közös erővel beállítottuk a netet Manci laptopját! :)

Ma 9 körül ébredtünk, kv-ztunk, reggeliztünk, beszélgettünk, tvztünk, majd dél körül rávettük magunkat, hogy elmennyünk Balázshoz, ahol vettünk sok zöldséget és gyümölcsöt. :)

Mire hazafele indultunk szerencsére már nem esett, így nyugodtan tudtunk cipekedni esernyő nélkül! :)

Kitaláltuk délután, mivel Manci ilyen lightosabb japán-mániás (manga vagy mijaz), hogy sushit eszünk vacsorára. Ezen felbuzdulva rendeltünk a Wasabiból 2 féle sushit. Mondanom sem kell, hogy én ettem meg az egészet, mert Mancinak nem ízlett. Ő evett valami szezámos csirkét meg rizst, én meg tengergyümölcseis tésztát... és és és... tök jól megy már a pálcával evés! Lassacskán belejövök ebbe is! :)

manoka

2009-01-27T10:59:00.003+01:00

Fél 3 körül fut be Manci vonata a pályaudvarra, így akkorra megyek ki elé. Nagyon várom már, hogy itt legyen több okból is. Normálisan nem találkoztunk már több, mint egy éve, meg legalább ő sem lesz egyedül meg én sem, mert ez most nem tesz jót nekünk! :)

Elmegyünk majd sétálni a János-hegyre, meg ide a Sas-hegyre, mozizunk, tanulunk (ő vegyésznek készül) - tuti nagyon jó móka lesz! :)

2.5 évvel ezelőtt elmentünk ketten nyaralni Szántódra és hogy őszintén megmondjam azóta nem nagyon voltunk együtt sehol egy színházazást leszámítva, mert neki is barátja volt és nekem is...és valahogy megszakadt ez a dolog... de most újra! Nyehe.:)

Orvosi papírok

2009-01-27T09:12:00.004+01:00

Mint, ahogy említettem az előző postba elhoztam az orvosi papírjaimat a dokitól. Gondoltam belenézek, hogy mik vannak benne, mert kíváncsi voltam rá nagyon. Találtam nagyon aranyos dolgokat! :)

Azt írja anyuci kórházi zárójelentése, hogy 1987. december 16-án élő, érett 3950 gr-os leányt szült. Mellesleg engem december 4-re vártak, de csak nem jöttem, így anyuci már 7-én befeküdt a kórházba és 9 napig várta, hogy hajlandó legyen kijönni abba a téli hidegbe! December 22-én hazaengedtek minket... :)

Egészségtől kicsattanó baba voltam, bár ez hamar elmúlt onnantól, hogy elkezdtem nőni, mert mindig volt valami bajom. Rengetegszer voltam megfázva és nagyon sokszor volt hányós-hasmenős kórom (ismerős valahonnan jelenleg is :D), sokszor voltam röntgenen és hasi ultrahangon. :)

Freisinger Balázs: Pörkölt csirkéből, békülősdugás miatt önkezűleg

2009-01-25T09:39:00.005+01:00

Mint látjátok ezt nem én írtam, hanem a neten találtam, amikor recepteket keresgéltem a neten, de nekem annyira tetszik, hogy muszáj ide is felraknom...és ha már engedélyt is kaptam rá!? - mi tarthat vissza? :)

Pörkölt csirkéből, békülősdugás miatt önkezűleg

Hozzávalók:
* 7 csirke apróléka
* néhány hülye mondat pár nappal korábban
* só, bors, paprika
* 3 nap különalvás
* víz, tűz
* jegygyűrűt nem hordó menyasszony
* néhány hülye mondat a pár nap alatt
* leveskocka, delikát, olaj, hagyma
* ágy, fazék
* fakanál, koton, főzősör

Kedves Receptolvasó!

Együtt fogunk főzni, engedelmeddel tegezlek.
Sose főzz ezelőtt pörköltet!
A csirkeaprólékot a mélyhűtőből a nő előző nap vegye ki. Pár nappal korábban tépelődve mondja azt neked, hogy az a baj, úgy érzi, csökkentek benne az érzések feléd. Tegye mindezt konkrét rákérdezésre, melyet a hetedik kínlódó nap után munkából hazaérve, majd a boltból egy üveg jégerrel és sörökkel ismét hazatérve ejtesz meg, két kitöltött feles és egy nyitott sör felvonultatásával egyértelművé téve, hogy akkor te most beszélgetni szeretnél, nagyjából eképp: miért nem hordod a jegygyűrűdet? Nyiss ki egy sört. Aludj a nappaliban 3 napig. A csirkeaprólékot nézd meredten minden alkalommal, mikor a konyhába kimész, de mégse tudsz enni, mert valami remegteti a gyomrodat. Külön vedd észre, hogy a zacskóból szivárog a vér, de ne zavarjon. (Onnan lehet tudni, hogy hét csirke darabjai vannak a becsomózott nájlonban, mert a nő anyja ráírta kék filccel egy papírra, ami a zacskóra van ragasztva. A hét számmal legyen írva.) A nő a főzés előtt 3 órával kérdezze meg tőled, hogy miért alszol napok óta a nappaliban. Legyen érdekes érzésed: vajon hülye ez? Mondd neki azt, hogy hát azért, mert nem érzed úgy, hogy hozzá kéne bújnod. Vedd tudomásul, hogy erre azt mondja, hogy ezzel nem teszed jobbá a dolgot, nem kerültök közelebb. Ez így is van. Ezt ízlés szerint megállapíthatod. Mindenéppen mondani kell, hogy te utoljára azt az infót fogtad föl, hogy őbenne csökken az érzés irántad. A gyűrűre utalhatsz, megint csak ízlés szerint, anélkül talán nem lesz olyan markáns az íze - ki hogy szereti. Menjetek a konyhába. A nő mondja azt, hogy ő azt szeretné, ha minden úgy lenne, mint régen. Erre egyszerűen azt kell mondani, hogy oké, de jöjj tisztába az érzéseiddel, és ha ez kész, és kiderült, hogy vannak, akkor próbáld meg kifejezni azokat. Erre a nő bújjon hozzád, adjon aránytalanul sok puszit, ölelgessen a szokásosnál jóval tovább, te pedig kimérten símogasd a hátát, aztán hidd el, hogy minden rendben van, és most már adhatsz neki egy puszit szívből. Javaslod, hogy menjetek be az ágyba még egy kicsit beszélgetni. A nő mondja azt, hogy neki dolgozni kell menni, és a pörköltet is meg kell még főznie előtte. Itt nagyon fontos, hogy azt mondd: majd én megfőzöm. Erre a nő mosolyogjon csábosan, és induljon a háló felé. Bújjatok be az ágyba, és ízlés szerint. (Ha nemrég hagyta abba a gyógyszert, mert akkor még terveitek voltak, akkor ezen a ponton kell a koton, biztos, ami biztos.) Miután elkísérted, és hazaértél, nyiss ki egy sört. Mosolyogj. A csirkeparólékot a véres nyálonból vedd ki, és alaposan mosd meg. Mármint nem zacskót, azt ki kell dobni. Ha te is utálod a rágós zuzadarabokat, akkor azokat vágd ki belőle a picsába! És közben gondolj arra, hogy akkor most hogy is van ez? Reggel a kanapén keltél, most meg a konyhában szorgoskodsz, kielégülten, és elvileg minden rendben. Ámulj el rajta, hogy ez ilyen egyszerű, és érezz egy kis bizonytalanságot, vagy hitetlenséget - ízlés szerint. Vágd föl a hagymát, ahogy szoktad, és közben tartsd a megmosott undorító csirkelábakat, és egyéb gusztustalanságok egész sorát víz alatt, hogy azt hihesd, ezalatt kiázik, de legalább egy kicsit tisztább lesz. Mielőtt a hagymát belevágod az olajba, jöjj rá, hogy nem törölted ki rendesen a frissen elmosott fazekat, azért spriccel a plafonig az olaj és víz reakciója. Újabb mosogatás, és - ezúttal valóban - szárazra törlés után ismét tégy bele olajat, és gyújts alá. A már meleg olajon bingyizzed kicsit a hagymát, egy kis sót már itt tehetsz rá, ahogy a haverod mondja, akit közben felhívtál telefonon, aztán a tűzről levéve mehet bele a paprika, olyan három kávéskanállal. És rögtön utána a hús. Szarul néz ki, de finom lesz. Vissza a tűzre. Önts bele vizet, húzz egy nagyot a sörödből, és határozd el, hogy elhiszed, hogy minden rendben van. Mert ha nincs, azzal sem tudsz semmit kezdeni, és nem is akarsz. Öntsd föl vízzel az egész katyvaszt, hogy ellepje a húst, aztán kis só, bors, paprika, csili, delikát, leveskocka, meg amit találsz, és bízol benne. A leveskockát ne próbáld meg whiskey-s pohárnyi melegvízben feloldani, nem lehet. Nyugodtan dobd bele, ahogy van. Nagylángon rotyogjon egy kellemeset, aztán kisláng (erről is jusson eszedbe, hogy most már igenis vannak olyan dolgok, amik mindig eszedbe jutnak, ha akarod, ha nem, és hogy ezek szaporodnak, és igenis, sajnos, ma is szaporodtak), aztán fedő rá, és sörivás. Ha közben a blogodon meg akarod írni a receptet, hogy szabadulj valamitől legalább, mert a fejedben gondolatdugó van, akkor azt most kell elkezdeni, és nem a sörözést nyomatni. Ha nem, akkor igen. Egy-másfél órán keresztül lassú tűzön, fedő alatt, 3-4 alkalommal megkerve rotyogjék.
Közben idd meg a sört, meg még egyet, és töltsd föl a képeket. Főzz tésztát, szedj, és egyél! Jó étvágyat!

Ha jó volt, ha nem, ne gondolkodj tovább ezen, majd lesz, ami lesz, úgyis észre fogod venni. Fogd a paplanodat, és vonulj be a hálóba aludni.

:D

Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy mi lett a vége a kapcsolatnak? Szakács lett a fiúból közbe? :)

Az első sírás

2009-01-24T16:28:00.004+01:00

Megvolt az első sírásom, mert amióta Emillel vagyok nem is sírtam. Ill. sírtam, de nem szomorúságból, hanem mert mérges voltam nagyon - még ilyen munkaproblémák, meg mert beteg voltam, de Emil miatt nem. Viszont ma eljött ez a pont. Teljesen el vagyok szomorodva, pedig tudom, hogy már csak 10 nap és itthon lesz, de annyira hiányzik, hogy megöleljen, megpuszilgasson, rámmosolyogjon, és halljam a hangját, ahogy csak hozzám beszél, mert természetesen beszélünk telefonon, de az nem ugyan olyan. Bár az is biztos, hogyha nem beszélnénk minden este telefonon, akkor sokkal rosszabb lenne és már korábban eljutottam volna erre a pöttyre. <3>

Boldogság... gyere haza...

Gabinnyu ajándéka

2009-01-24T11:17:00.003+01:00

Gabika múlt7en beteg volt, így nem is dolgozott csak otthon kúrálta magát forró teával és társaival. Minden baja volt szegénynek, így gondoltam biztosan jól esne neki, ha meglátogatnám kicsit, főleg, mert a szülinapja óta nem találkoztam vele, ezért még nálam volt a névnapi és a karácsonyi ajándéka is, meg ő is szánt nekem még szülinapi és karácsonyi ajándékot!

Így hát felkerekedtem és meglátogattam! Örült nekem! Nagyon jót beszélgettünk és csak úgy repült az idő, ahogy dumáltunk.:)

Kapott tőlem homeopátiás réz védőtasakokat meg Schüssler só tartót is, aminek nagyon örült. :)

Én kaptam tőle egy nagyopn finom csokit, amit egyből meg is ettem a fogyókúra jegyében! :D Kaptam tőle egy kis betlehemet, ami olyan kis vidám és boldog és ez nekem nagyon tetszik, úgyhogy jövőre, ha itthon leszünk ki is rakom van karácsony dísznek... és kaptam még egy kis sötétkék dobozt, amin egy hattyú van és az van ráírva, hogy Swarovski. :O Kicsomagoltam gyorsan... és ezt találtam benne...:

Nagyon nagyon tetszik, de hát nem is csoda, hiszen gyönyörű...és sok nyalkánccal ellentétben nagyon tetszik a nyakamon is! :)

Köszönöm szépen Gabinnyu! :***

Utolsó üzenet Mauritánia elhagyásáig?

2009-01-24T07:34:00.006+01:00

Tegnap (23-a péntek) elvileg Emilék (legalábbis az itiner szerint) a Nyugat-Szaharában autóztak. Az itiner figyelmezteti őket arra, hogy nem kéne elhagyniuk az aszfaltot és ezt nyomatékosítja bennük az, hogy az utak szélén folyamatosan táblák figyelmeztetnek arra, hogy a föld alatt aknák szunnyadhatnak. Jó kis hely, nem?

Ez a terület 1975-ig spanyol gyarmat volt, majd Mauritánia és Marokkó elkezdett háborúzni, hogy melyiküké legyen. Mivel a mauritánok szegényebbek voltak, ők kevésbé bírták a háború költségeit fizetni. Így Marokkó elfoglalta a területet. 1979-ben az őslakosokat képviselő Polisario felszabadítási szervezet gerilla háborút indított Marokkó ellen. A háború a mai napig nem zárult le. 1991-ben ENSZ felügyelet alatt tűzszünet lépett életbe. A marokkóiak a terület nyugati felét uralják, míg a keleti oldalon lévő, úgynevezett szabad zónában, a marokkói védelmi fal mögött a Polisário gerillák és a bennszülött szaharavik húzódnak meg. Mindenhol tele van minden ellenőrző pontokkal, ilyen katonaival. Ma biztos nagyon szép helyeket is láttak, ha a megadott útvonalon haladtak.

Írt sms-t, amikor Laayoune-ban voltak, ami a Nyugat-Szahara legnagyobb városa. Palinak a fékével lett valami probléma a tegnapi nap, de szerencsére sikerült megoldaniuk. Remélem, hogy a Zsazzsal nem lesz probléma. Írta, hogy nincsen térerejük csak a városokban és a westeles telefonjuk egyáltalán nem működik. :(

Olvasgattam BudSpencerBamakoTeam-ék blogját. Mókás, hogy hogy telt a Taooine-i éjszaka:
"Az este előrehaladtával, és az alkohol fogytával kiemelkedő tánctudásról tettek tanúbizonyságot az alábbi urak: Rutkai János művész úr, György Emil művész úr, Szalai Zsolt művész úr, Viszkok Pál művész úr és Búza Sándor ösztöndíjas balettintézeti hallgató. Pali az imént kikérte magának, ő csak ritmikusan mozgott a zenére. Jó hangulatban telt az este, annak ellenére is, hogy elmaradt a korábban beígért Star Wars filmvetítés. Utánajártam a dolognak, mint kiderült, a 7-es busz projektora elromlott, de talán Noukachott-ig sikerül megjavítani."

... és Pettyke és Évi mindezekről a jó bulikról lemaradnak. :(

Este beszéltem Emillel telefonon és megkért, hogy próbáljak meg valahogy kapcsolatot teremteni westelékkel (vagy T-mobil vagy miszösz), hogy mit tegyenek, hogy nekik is működjön a telefonjuk. Sajnos minderre nekem nem sok ötletem volt, de azért felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol egy nagyon kedves hölggyel beszéltem (azért ennek a hölgyeménynek a lelki világára is kíváncsi lennék: egész éjjel fogadja a hülyébbnél hülyébb kérdéseket - bah). 3 alternatívát mondott, hogy mi lehet a probléma, amiből az egyik remélem tényleg megoldás lesz és akkor tudunk majd telefonálni. Bár azt mondta a T-mobilos lányzó, hogy Mauritániában nincsen nekik roamig szolgálatatásuk dominos ügyfeleknek, így lehet, hogy amíg ott vannak, addig a saját számukon semmiképp sem tudunk majd beszélni, de amint Maliban lesznek ott már igen, mert ott van szolgáltatásuk (meg persze ha megoldódik a probléma).

2 körül éjjel beszéltem Emillel, mondtam neki, hogy nézzék meg mennyi pénz van a telefonon, miegymás. :)

Belegondolva, hogy lehet, hogy most nem beszélek vele 30-ig, mert ugyebár, ha tényleg nem tudnak majd telefonálni Mauritániában. Ah. Szörnyű érzés, de remélem, hogy majd üzennek a kedves útitársuk blogján. :) De a lényeg: még mindig szeret engem és még mindig hiányzom neki! <3

Nos hát... ma 24-én szombaton nem fognak elvileg sokat autózni a fiúk-lányok, mert ma az a cél, hogy átjussanak valamilyen úton-módon Mauritániába és ez a határátlépés 6-8 óra is lehet, mert a marokkóiak nem túl hatákonyak. Ugyan ez a mauritán oldalon csak 1-2 órát vesz igénybe. Hosszadalmas lesz, főleg a türelmetlen, siető európaikaknak.

Jó utat fiúk!

Ps.: Vajh' Emil megtalálta a levelet amit írtam neki...? :) Elvileg meg kellett találnia, mert az ágyikóba rejtettem és aludtak már ott azóta. :)

A "nagy" találkozás

2009-01-23T15:21:00.004+01:00

Hazafele tartottam suliból ma. Vártam a metrót, ami szerencsére jött is. Kicsit szomorkás kedvem volt több okból is, de ezt majd később kielemzem! Megállt a metró, amikor is figyelmes lettem egy vörös lányzóra. Ő is pont rám nézett és egyből megismertük egymást! Hegedős Anett volt az, akivel együtt jártunk még a Bródy Imre Gimnáziumba egy évet. Nagyopn jóban voltunk 3-an lányok: Berni, Anett és Én. Bernivel ha beszélünk sokszor emlegetjük Anettot, aki nagyon eltűnt az életünkből, mert elment másik suliba tanulni. Sokszor kerestük wiwen, de soha nem találtuk. Gyorsan elkértem a telefonszámát a nagy örömömre! :)

Beszélgettünk még, hogy valakiről abból az osztályból ő tud-e valamit, de sajnos nem tudott. Erre én mondtam, hogy kiről mit tudok. Meséltem neki egy kicsit Berniről, aztán egy Rita nevű lányról kezdtem neki mesélni, hogy ő a Mammutba dolgozik a Pumába, mire Anett mondta, hogy akkor őt hazafele meg is látogatja. Hazafele? Hol is lakik? A Sashegyen! Lényegében alig lakunk egymástól pár km-re! :) Dejó dejó! :) Megbeszéltük, hogy majd felhív és egyszer 3-an lányok összeülünk, mint 14 évesen... hihetetlen. :)

Anett kedvenc állata a Csiga volt... Csigának is hívtuk őt azthiszem talán.
Szóval valahogy így találkoztam ma vele a metrónál...

Bötögsőg

2009-01-22T20:32:00.008+01:00

A szögediek az 'é' helyett miért nem használnak 'ő'-t? Nah jó... tom, ne legyek hülye. :)

Már 6. napja vannak Emilék úton. Ma - elvileg - minden rendben volt a zsazzsal, de hát nem sokat sms-eztünk ma, így nem sok infóm van. Most este olvastam BudSpencerék blogját, amiből kiderült merre jártak ma, mit csináltak, miegymás. :) Jelenleg a Planet Tatooineben/nál/nél (megfelelő, neked tetsző kiválasztható, többi elhagyható) vannak. 200 km-es körzetben állítólag nincsen semmi - érdekes lehet ott lenni, remélem, hogy egyszer én is leszek ilyen helyen! Jövőre? :P (Képen az a koordináta Planet Tatooine, ha esetleg valaki szívesen megnézné... el lehet indulni, bár lehet, hogy mire odaérsz nem találod már ott őket!)

Elolvastam az itinerbe, hogy mit ír arról, ahol most vannak Macakék... hát ezt:

"Itt lesz a Tatooine bolygó nevű tábor, ahol idén másodszorra kerül megrendezésre a Budapest-Bamako Star Wars Party. Aki Csillagok Háborúja jelmezben jön az ingyen sört kap. Este 9-kor pedig a Szahara csillagos ege alatt vetítjük a Csillagok Háborúja első (negyedik) részét. Azeredetit, az elsőt, ami aztán később a negyedik lett. A bulit a 7-es Utasellátó Busz legénységének háláljátok meg. Lézerkard legyen mindenkinél."

Mókás. :) Írtam Emil sms-ben, hogy üdvözlöm Csubakkát, bár valószínűleg nem fogja tudni neki átadni, mert Csubakka könyvel (vagy könyv-vel?) /Andi! Nem ér röhögni - vagy szintén könyv-elő? :P/

Jó lenne, ha már itthon lennének, de még 12 nap. :)

Nos, a post azért kapta a bötögség címet, mert már megint betegedek. Sokkal jobban mondva szerintem ez a gyógyszer mellékhatása, de megint hányok és hasmenésem van. Persze csak akkor hányok, ha eszek vagy iszok, de nem értem, hogy miért. Csak nem lesz baj... de így is attól félek, hogy vissza kell feküdnöm a kórházba arra a francos infúzióra, amit nagyon nem szeretnék. Főleg, hogy senki sem látogatna - nyüff. Nah mind1, úgyis elmúlik (reménykedek erőteljesen). :)

Holnap reggel, ha jól vagyok bemegyek iskolába. Lesz 4 gyógyszertan előadásom meg 4 gyógytermékismeret előadásom, de gyógytermékből aszongya Timi-lány, akivel együtt járunk, hogy vizsga lesz vagy miszösz. Tanulni kéne tán? 8-)

Elmúltak a szúnyogcsípésnek álcázott valamijeim jelentem!

--------------------------------------------------------------------------------

21:23-kor megcsörrent a telefonom: EMIL! Juhuu. :) Nincsen térereje a pannonos telefonjának, csak a T-mobilnak, így arról hívott. Tényleg ott vannak és azt mondta, hogy egy csomóan be vannak öltözve: Darth Vader, Csubakka, Birodalmi lépegető - minden játszik, Emilnél pedig még lézerkard sincs! :( :P

Amikor tegnap autót szereltek mondta Emil Palinak (Pasák csapat egyik tagja), hogy neki lehet, hogy el kéne mennie a Marakesh-i repülőtérre és hazajönnie. Mire Pali azt mondta neki, hogy ah nem kell, ha tönkremegy az autó, akkor is ülhetnek az ő autójukba!

Nagyon unja, jönne már haza, főleg, mert hiányzom is neki! :)...

Nagyon szeressem őtet... <3

Invázió - vagy invázium?

2009-01-22T10:45:00.006+01:00

Reggel ébredés után még egy kis lustultam az ágyban, amikor elkezdett viszkedni a térdem. Nem nagyon foglalkoztam vele, mert már este is viszkedett... de akkor elkezdett viszkedni az oldalam, meg a karom, aztán a combom. Nem! Nem vagyok rühes! De ilyen szúnyogcsípés szerűek vannak rajtam - vajh mik ezek? Baromira viszkednek és pirosak. Szúnyog ilyenkor nem lehet, hiszen mit csinálna itt ilyen időben? (Bár a házban elég meleg van az ő számára is.) Jó lenne tudni mik ezek, de nem találtam semmmi élőködőt az ágyban sem. Pók lehet?... sosem láttam még pókcsípést, vagy lehet, hogy ez az?

Másik: a nulladikat és az elsőt ellepték a hangyák. Csodás. Rengetegen vannak. Nem tetszik már kinnt nekik ebben a hideg, vizes időben - gondolták beköltöznek a jó kis melegbe. Tegnap majd 10 ezer Hufot költöttem hangyacsapdákra meg írtókra, nehogy még feljebb támadjon kedvük költözködni. Ah. Szörnyűséges. Mindjárt lemegyek és ellenőrzöm, hogy mi történt eddig velük. Attól félek, hogy összefognak és rámtámadnak és akkor Emil arra jön haza, hogy megettek engem a hangyák (persze a csontjaimat kiköpik). Biztos több ezren vannak. Apropó... a hangyák tudnak csípni? Mert akkor lehet, hogy már laknak a hálóban is, csak reggelre eltűntek... hm. Felhozok egy hangyacsapdát. Deutálom őket. Ah.

Ha hazaértem délután (mert most megyek elfele a Klinikákhoz vezetni), akkor körbeporszívózom az egész házat, úgyis van rá felesleges 3-4 órám. :D Már rettegek ezektől az ízeltlábú népségektől! :S

Emil telefon haza - azaz az első telefonhívás

2009-01-21T21:16:00.006+01:00

Már 5 napja úton vannak, mert hát ugyebár szombaton indultak, ami 17-e volt és mostmár 22-ét írunk lassacskán. Pontosan 2 óra múlva.

Ma kb. 4x beszéltünk Évivel telefonon, hogy ki mit tud, de hát senki semmit. :(

Aztán Emil írt nekem smst! Még el sem olvastam, de már fülig ért a szám. Öröm, hogy gondol rám! :$ Azt írta, hogy szereltek autót egy kicsit, és hogy épp kerülnek egy nagyot, mert az Atlaszon nagyon nagy hó esett, amiért lezárták az utat, ahogy kellett volna az itiner szerint haladniuk. Marakeshben voltak akkor amikor írt. :)

Válaszoltam neki, amint hazaértem, mert felfele sétálva a hegyre nem nagyon akartam a szakadó esébe nyomkodni a telefont. Érthető...nemde?

Válaszoltam neki, és megírtam, hogy szeretnék vele beszélni majd telefonon, hogyha nem zavarom és tudunk beszélni, mert nagyon hiányzik a hangja, így ha majd letáboroznak valahol csörgessen rám.

Csörr-csörr este 9-kor. Kiírta a telefon, hogy ¤ Mackóm :) Ahhh!... úgy megörültem. :) Visszahívtam őt, mert úgy fele annyiba kerül. Beszélgettünk 10 percet kb. Olyan jó volt hallani a hangját. Elmesélte, hogy mi a helyzet arrafele, hogy nagyon szeret és mégjobban hiányzom neki. Mellesleg unja az egészet és legszívesebben felülne egy repülőre és hazajönne. Tanácsoltam neki, hogy forduljanak vissza és szombaton már itthon is vannak, de nem nagyon tetszett neki az ötlet. Nemtudom miért. Mi örülnénk itt évivel nekik - nagyon! Megbeszéltük, hogy milyen gyógyszert szedek, hogy mi bajom van és mikorra gyógyulok meg (elviekben). Megálltak egy benzinkútnál, ami mellett van egy motel (?), ahol nincsen víz meg wc. Jó hely! :D Ők kinnt alszanak az autóba, mint ahogy a PaSák is, de Monobauék, mivel 3-an vannak nem tudnak az autóba aludni, így ők kihasználják a motel nyújtotta wellness szolgáltatást. Szerencsétlenek. :) Vacsorára mindenki valami húst evett, Emil valami marhahúst. Remélem, hogy nem lesz tőle senkinek semmi baja, mert én most semmiféle rosszullétet nem kívánok senkinek olyan ramatyul éreztem magam.

Amúgy mindenkivel minden rendben van, ezt a hóhelyzetet leszámítva, ami bekavart, így nem jutottak el a mai célhoz - ha jól értelmeztem. Reggel Rabatban havas-eső esett, így még nincsen melegük a fiúknak, de legalább van náluk meleg ruha! :) Sajnálják ez az elterelést, de hát méteres hó esett és vízátfolyások vannak az Atlaszon, így nem tudnak átkelni, pedig ez lett volna valószínűleg az egyik legszebb szakasz. Semmi sem lehet tökéletes.

A Zsazs működik. :) - ezt a kis mai szerelős hibát leszámítva, ami egy óra alatt megoldottak - szerencsére. :)

Marokkoban még hó is esik...

Az én egészségem (már ha ez fontos lehet még): szedem a gyógyszereket, megy a hasam és fáj a pocom. Nagyon. De le kell szoknom a No-sparól, így csak akkor veszek be, ha el kell mennem itthonról, amúgy meg elviselem a fájást meg homeopátiázok (ami baromira jó, mert ugyan úgy elmulassza, csak 40-50 perc múlva visszajön a fájdalom. :( ). Amúgy minden rendben, kezdek jobbulni - elvileg. :)

Mail Rabatból :)

2009-01-21T07:54:00.006+01:00

A fiúk (igen igen Emil és Szilveszter) már Afrikában vannak, Rabatban (ez Marokkoban van). Én írtam Emilnek egy hosszú mailt, hogy mi újság itthon és persze kifejtettem neki, hogy mennyire hiányzik. Rabatban a hotelban ahol kibéreltek egy szobát van wifi, ezért tudott válaszolni. A Zsazs (ótó) nagyon jól szerepel eddig, nincsen vele semmi gond, de hát ugyebár még csak most jön a túra keményebb része. :)

Fény derült arra is, hogy mit jelentett az esőt elállító üzenet:

"...a Budspencerek azt kérték az üzim elküldéséhez, hogy adjak nekik sört. Mondtam, hogy az nincs, de éppen nagyon esett az eső és megígértem, hogy elállítom, ha elküldik az üzit, de aztán mégse tudtam."

De szerencsére mégis kiírták a fiúk, amiért nagyon hálásak vagyunk (Évivel). :)

Ma kezdődik amúgy a Marokkói szakasz, ez az 5. nap. Kb. 660 km-t fognak autózni és a cél estére Ait Bennadhou.

Elvileg elmennek ma a túrázók Marrakeshbe, aminek nagyon szép az óvárosa - remélem Emilék csinálnak nagyon sok fotót. Marrakeshről azt mondják, hogy ott minden rózsaszín és zöld: rózsaszínt az épületek a zöldet a növények adják. :)

Pihen a BudSpencer autó és a Prompt Pharma autó a hosszú út után. :)

Vigyázzatok magatokra fijjjúk! :*

Üzenet BudSpencer-en keresztül...

2009-01-19T23:09:00.008+01:00

Itt voltak ma nálam Mariann unokatesómék Klagenfüttyből Gergővel karöltve. Épp leültünk vacsizni, amikor csörgött a telefonom. Sisák Évi. :) Azt mondta, hogy nézzem meg neten a http://budspencerbamako.extra.hu/ oldalt. Kíváncsi voltam, így gyorsan fel is pattantam és megnéztem! Olvastam olvastam... és a következő mondat melengette meg kicsi szívemet:

"Promt Pharma csapat (Szilveszter és Emil) üzeni Évinek és Bettinek, hogy csókoltatják őket, minden rendben van, és az esőt nem tudják elállítani."

Annyira édesek és ez olyan jól esik nekem is és Évinek is! :)

Olyan furcsa érzésem van. Nem gondoltam, hogy ennyire fog hiányozni, meg tudnék őrülni, hogy halljam a hangját, hogy megöleljem, hogy hozzámbújva aludjon, puszilgassa a nyakam, megcsókoljon. Minden egyes pici porcikám vele akar lenni! Érdekes érzés ez a szerelem, de csodálatosos. :) IMÁÁÁDOM!

Puszi Emilnek...milliószor... :*

Kiraktam pár Budapest-Bamakos blogot oldalra, amiket én is olvasok! :)

A kedvenc Bamakos hírem:
"A Budapest-Bamako nemcsak a versenyzők tudását és kitartását teszi próbára, de az idegek is sokszor pattanásig feszülnek. A 113-as Hummer pilótája és navigátora (szintén férj, feleség duó) heves vitába keveredtek az első speciál szakaszon. A vita odáig fajult, hogy Michaela Volfova kiszált az autóból és ott hagyta férjét. A cseh Hummer csapatból kiszivárgott hírek szerint az asszony ma válóperi kerestet ad be Prágában."
Hihetetlen mit hoz ki ez az emberekből...már ha ez igaz. :S

HA EZT OLVASSA VALAKI, AKI KOMMUNIKÁL EMILÉKKEL (Prompt Pharma team), AKKOR NAGYON SZERETEM ŐT ÉS NAGYON VÁROM HAZA! <3

Elmentek...

2009-01-18T00:09:00.005+01:00

Reggel 10 óra után elindultak Emilék Bamako felé. Nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel, hiszen még nem voltunk egy napot sem külön fél éve. Hiányzik. Nagyon. És ezt el kell viselnem 3-ig. Nélküle kell kelnem, feküdnöm, ennem, innom. Szokatlan egy érzés, de remélem, hogy mire hozzászoknék hazajön! :) Imádom...megőrülök nélküle szerintem majdan! :)

Le kell kötnöm magam. Gabinnyu? Enikő? Timik? Berni? Mancicc? Mariann? Ancsi? :) Ne hagyjatok egyedüüül! :(

Most itt vagyok anyuciéknál Sződligeten, de holnap már nem aludhatok itt, mert dolgom van délután Pesten (megyek vezetni... huhuu). :)

... és akkor egy kis Bamakosos jelentéses dolgos: Emil írt smst, hogy mind a 3 autó (2 haverjának az autója is!) leért sikeresen Velencébe. Így tehát a Prompt Pharma, a Pasák és a Monobau team is Olaszországban éjszakázik. Úgy látszik senkinek sem forrt fel a vize (még). Remélem mindenki nagyon jól érzi magát és nagyon jó a hanglat (ha másért nem, akkor a 40 liter pálinkától :D), mert most olvastam egy versenyző blogjába, hogy jó a buli a parkolóban! :)

Szeretlek Emil!!! Vigyázzatok magatokra nagyon! <3

(Mindig írok majd a "friss" híreket!)

Budapest-Bamako nyitó"buli" meghívógató :)

2009-01-15T15:23:00.003+01:00

Mexikó

2009-01-15T10:43:00.021+01:00

Ezeket a "bejegyzéseket" napra bontva kinnt írtam Mexikóba általában a parton feküdve, így ez nem egy utólagos élménybeszámoló, hanem egy folyamatos leírás, hogy mikor mi történt. :) Ott a tanulós jegyzetem hátuljára írtam, így most sok időbe telik mire ezt begépelem, de igyekszem nagyon! :)

O. nap: az indulás... 2008. 12. 19. (péntek)

Reggel nagyon korán keltünk fel. Nem is tudom, hogy pontosan mikor, de fél 6-ra jött értünk a taxis. Csengetett, gyorsan megfogtuk a bőröndöket és már gurítottuk is lefele őket a dombon. Indulás előtt zuhanyoztunk, KV-ztunk és ellenőriztük, hogy minden meg van-e, így gondolhatjátok milyen korán keltem fel, de szerencsére Emil is könnyen ébredt. :) A repülőtéren viszonylag gyorsan sorra kerültünk, nem kellett sokat várni, erről így nem is írnék, mert igencsak unalmas lenne. Nos, amit eddig írtam azt csak most tettem hozzá. Az első 'postot' a repülőn kezdtem el írni, így most ezzel folytatnám. :)

Boo! Üdv az óceán felettről (vagy hogy mondják ezt heJesen?)! :) Már 8 órája repülünk Cancun felé és még minimum 3 hátra van. Zsibbad kezem-lábam az üléstől, alvéstól. Emil most is alszik, de én már nem bírok. Vajh az izgatottságtól? A Budapest-Amszterdam távolság gyors volt, kényelmes és nyugodt, kaptunk reggelit is, így éhen sem maradtunk. :)

Nekem ez az első repülésem. A kényelmetlenség ellenére tetszik - tudom: majd elmúlik. Az az érdekes a dologban, hogy nem tudok olyan közlekedési eszközt mondani, amin ne lettem volna rosszul, ebbe beleértve autót, villamost, vonatot, trolit is. Nagyszerű dolog ez a repülés. :)

Olyan minden itt az óceán felett, mint valami habortorta, lenne kedved beleharapni a felhőkbe, már csak egy kis csokiszirup kéne rájuk. Lassan már nem látni ki az ablakon ami mellett ülök, mert tiszta jég az egész, bár mindez ugye nem csoda, hiszen -53 °C van odakünn a szabadban (nem szívesen szállnék itt ki!).

Maga ez a repülő igen érdekes szerkezet, mint az állapotát, tisztaságát és személyzetét tekintve. A kajáról nem is beszélve, aminek az hagyján, hogy inkább szaga volt, mint illata, de az íze is valami förtelmes volt. Kaptunk valami péksütit, amiről nem tudtuk eldönteni, hogy sós-e vagy édes, de azért megettük. DE! legalább van tomátódzsúzuk, amiből sikerült még igen tetemes mennyiséget meginnom! :D

Elgondolkoztam azon, hogy miért kell bekötnöm magam a repülőn és nagyon egyszerűen meg is fejtettem a dolgot. Mivel a jegyünk névre szól és kimondott helyre, ezért ha bekötjük magunkat akkor nagyon könnyen azonosítható lesz a hullánk, még ha szét is ég pl. :)

3 óra után szállt le a gépünk helyi idő szerint Mexikóba. Nagyon kellemesen meleg van itt, de nem különösebben volt kellemetlen hosszú farmernadrágba, térdzokniba és kötött pulcsiba lenni, de azért jobb lett volna miniszoknyába és trikóba! :)

Első feladatunk a bőröndök megszerzése után az autóbérlés volt. Emil egy Hyundai Atos mellett döntött miattam többek között, mert az elég tágas és nem leszek benne rosszul. :) Elég gyorsan ment az ügyintézés, így hamarosan már benne is ültünk és hasítottunk is a Zone Hotelera felé. Ez a Karib-tenger egy 25 km hosszú, L-alakú homokzátonya és a több mit 100 négyzetkm -es Nichupté lagúna közti terület, amin több tucat luxusszálloda van. Az embernek tényleg tátva marad tőle a szája olyan épületek vannak itt. Elég gyorsan megtaláltuk a szállodánkat, ami először nem tűnt kívülről egy nagy shownak, de ha felmentünk a recepcióra ott már látszott, hogy milyen szép belülről az épület.

A hotel neve Fiesta Americana volt. A neve neki nem volt ismerős, főleg olyan szállodák mellett, mint a Hilton, Riu, miegymás, de ilyen Fiesta van még Chileben, Brazíliában és Argentínában is Mexikó mellett. Elégedettek voltunk mindennel első ránézésre, tapasztalatra. A szoba tágas, nagy ággyal, szép kis zuhanyzóval, terasszal. Nem a tengerre nyílt, amit nem is nagyon bántunk, mert így nem sütötte egész nap a nap, ezért nem volt olyan nagyon meleg, nem kellett klímázni. Egyszóval jó volt a fekvése, és lényegében vízre nézett ez is, csak az öbölre.

Miután elfoglaltuk a szobát, kicsomagoltunk pár dolgot, lezuhanyoztunk, kifújtuk magunkat a 23 órás út után kicsit elindultunk, hogy körülnézzünk egy kicsit, hogy milyen hely ez a Cancun. Megállapítottuk, hogy nincsen benne semmi különös, így nem is nagyon bojongtunk, hanem elmentünk vacsorázni, mert már nagyon éhesek voltunk. Nem sokat váltogattunk: 3x-os valamilyen éttermi díjjal kitüntetett étterem volt a szállodával szemben, azt választottuk. Az volt kiírva, hogy Fodor étterme (valmai magyaré lett volna? :)). Nekem a főltel abszolut nem ízlett - valszeg azért, mert nagyon mexikóis volt rajta a szósz, bár nem csípett egyáltalán csak olyan nemfinom kategóriás volt számomra, de a leves az valami isteni volt: Languszta krémleves - nyamm! :)
Hazatértünk vacsi után és nagyon hamar elaludtunk, kimerültünk az utazásba...

1. nap: 2008. 12. 20. (szombat)

Emilnek sikerült 6-kor felkelni, de én csak 7-kor ébredtem. Itt 6 óra körül kel fel reggel a nap, így amikor én ébredtem már jó meleg volt. Fél 8 - 8 körül már el is indultunk reggelizni, ami egy hosszas tanakodást előzött meg, hogy befizessünk-e egész 7-re reggelit a szállodába, de miután megnéztük a kínálatot ez nem is volt kérdéses, mert nagyon jónak tűnt. Reggelire ettünk toastot, szalámikat, sajtokat, mindenféle zöldségeket, halakat, desszeter gyanánt pedig egy nagy tál dinnyét, szőlőt, mangót és ananászt. Tele lettünk mondanom sem kell! :) Reggeli után felderítettük a partot és az udvarát a hotelnak (a medencéket és a napozót ez által).

Átöltözés után gyorsan kidobtuk hab testünket a napra barnulás céljából, meg néha bedobtuk magunkat a vízbe, hogy kicsit a tengervizes orrsprayt helyettesítve€ beleszipákoljunk a vízbe. :) ISTENI VOLT!

Itt - sajnos - csak kb. 4-ig lehet délután napozni, mert csak addig süt erre a partszakaszra a nap és amikor nem süt oda a napocska igen csak hűvös van. Pontosan ezért felmentünk 4 után nem sokkal, lezuhanyoztunk és elmentünk vacsizni. Sok autókázás után megálltunk a belvárosban egy pláza mellett és ott bementünk egy kis étterembe, aminek egy kicsit ilyen magyarországi pub jellege volt. A pincér nagyon kedves úr volt. A kaja isteni volt, bár én már nem is emlékszem, hogy mit ettem, de Emil fajitasozott, gondolom én meg valami halat ettem. Tele pocakkal meglátogattunk egy patikát, aminek nem nagyon volt klasszikus patika jellege, de gondolom otthon is eljutunk majd odáig, hogy így fog kinézni egy gyógyszertár. Ezekben a szombrérótól a szalmámin keresztül a viagráig mindent lehet kapni! Hol van itt a gyógyszerbiztonság?!

Patikálás után bementünk a belvárosba, hogy megkeressük a sétálóutcát, ahol mindent lehet kapni, de mondanom sem kell, hogy nem jártunk sikerrel. Megunva hazafele tartottunk már, amikor áthaladtunk az ő nagy bevásárló részükön! Egyből meglett, ahogy nem kerestük! :) Találtunk egy helyes kis boltot, ahol Emil elég sokat alkudozott szombrérókra, de végül nem vett belőle, ellenben vett sok sok hűtőmágnest. Sétálgattunk és nézelődtünk sokat. Valamikor 11 után értünk haza és hulla fáradtam estünk be az ágyba... nem kellett ma sem altató! :)

2. nap: 2008. 12. 21.

Reggeli után strandolással folytattuk a napot, de sajnos a tenger nagyon haragos volt, így én nem merészkedtem be túl messzire Emil bánatára, mert ő harcolt nagyon lelkesen bennt a hullámokkal. Fél 2 körül elaludtam a napon és 3 után arra ébredtem, hogy fáj a mellkasomon a bőr. Ollé! Leégtem! Már csak ez hiányzott. :S Amíg aludtam Emil olvasgatta a mexikós könyvet és olvasott benne egy településről, amit Playa del Carmennek hívnak és kitalálta, hogy mennyünk el oda. Minket Playa del Carmen-en belül is az "Ötödik sugárút" (5a Avenida), ami egy sétáló-bevásárló utca. Fel is kerekedtünk még sötétedés előtt, mert közben még kitaláltuk, hogyha már úgyis arra megyünk, akkor mennyünk be még Cancunba megnézni a Ruinas El Rey nevű régészeti lelőhelyet. Ruinas El Rey egy régészeti lelőhely, ami majdnem 50 épületből áll, 1500-as évek előttről maradtak meg az épületek, bár a nagy részét restaurálás után múzeumban állították ki, de azért itt is volt látnivaló! :) Főleg azért, mert tele volt minden leguánokkal...

Amikor egyszerre kattannak a gépek...

El Rey után nagyon hamar odaértünk, még annak ellenére is, hogy belefutottunk egy katonai ellenőrző pontba, ami miatt torlódott az autópálya. Ezeknek az ellenőrző pontoknak (Emil szerint) az a célja, hogy megmutassák, hogy nekik vannak ám gépfegyveres katonáik is! Nekem ez érdekes élmény volt, mert soha nem láttam még ilyet, furcsa érzés volt, hogy gépfegyverrel bámul be egy ember a kocsi ablakán és integet, hogy mehetünk tovább. Bosszantó a dologban, hogy csak elállják az utat és nem csinálnak semmit a dugón kívül. Néha kiszednek egy-egy nagyobb autót a többi közül, aminek még a szőnyegkárpitját is kitépik (maguk sem tudva mit keresve), majd továbbengedik, mert nem találnak úgysem semmit. Grr.

Playa del Carmen egy nagyon szép kisváros Cancuntól egy óra autóútra. Nagyon gyorsan megtaláltuk az Ötödik sugárutat, ahol egyből mindent el akartak nekünk adni a "boltosok", de mind közül a leggyorsabb egy szombrérót árusító nő volt! Szimpatikus, szép, tiszta hely. Rengeteg boltot végignéztünk és Emil vett is pár dolgot. Kaptam pl. egy vizilovas pólót tőle. :) Egyik boltba észre vett a falon egy krokodil bőrt, amit le is szedetett és megvett, bár ennek a sztorija egy kicsit bonyolultabb, de csak röviden: nem volt már nálunk elég pénz rá, de nagyon szerette volna megvenni, meg akarta venni hitelkártyára, amin nem volt keret valamiért, mert itthon valamit elrontottak a bankba. Csodás. Így nem is ezen a napon, hanem másnap vette meg a krokodil bőrt, de ez a lényegen nem változtat, hogy megvan! :) Mivel már nagyon éhesek voltunk kitaláltuk, hogy beülünk valahova kajálni egyet, de fogalmunk sem volt, hogy hova. Ezt a problémát viszont hamar megoldotta az egyik étterem pincére, aki beinvitált egy helyre, ami őszintén szólva nekünk is nagyon szimpatikus volt. Élőben zenélt egy 3 tagú zenekar amikor odaértünk, de amikor ők pihentek akkor is mindig énekelt/zenélt valaki! :) Ettünk mind a ketten levest és mind a kettő isteni volt (akár én is csinálhattam volna!), második fogásként pedig rákot kértünk. Akkor lett gyanus a dolog, amikor az asztalunk mellé került még egy asztal és odakerült mindenféle alapanyag és kis sütőszerkezet... a beinvitálós pincérünk elkezdte ott sütni a rákot, baromi ügyes volt és nagyon tetszett amit láttam... és még segítettem is neki! Ez ám a vendéglátás! Még ilyet! :)

Jóllakottan elindultunk szépen lassan hazafele. Beszálltunk a kis Hyundai Atosba és még 10 perc múlva már majd el aludtam, Emil nem mert gyorsan kanyarodni, nehogy felébresszen... hát nem édes? :)

3. nap: 2008. 12. 22.

Reggeli után úgy döntöttünk, hogy nem strandolunk ma. Ennek 2 különböző oka is van: az első az az, hogy tegnap egy kicsit lepirultunk mind a ketten és nem szeretnénk erre ránapozni most, a másik, hogy reggel ahogy elnéztük nem ígérkezett erre a napra az a baromi verőfényes karibi napsütés! Nah jó... legyen 3 is: KIRÁNDULNI akartunk egy kicsit!

Uticél: CHIHCÉN ITZA!

lesz folytatás... csak várd ki! :)

PauLau

2009-01-14T23:35:00.004+01:00

Nos ez a PauLau nem valami új női név, hanem a 'póló' szó kicsit másképp! :) Tudjátok, hogy hogyanképp. Őrült mód szépen tudok ma is fogalmazni.

Szval póló. Emilék szombaton indulnak. Hova? Bamakoba. Autóval. Rajzolok-festek nekik pólókra...de baromi lassan megy. Szombatra így is meg lesz!

Itt tartok most...

Jók a tevéim... ugye? Én rajzoltam meg a sablonjukat!!! :) ...azért van mindnek az elején teve, mert alapvetően ezek a pólók Crestoros reklámpólók, lopjuk az anyagot! :)

Bernikeeenek <3

2009-01-12T19:19:00.003+01:00

Ezt a képet már vagy 3 hónapja találtam a neten valahol véletlen...elmentettem, hogy elküldöm majd Berni barátosnémnak, mert ő GumiKacsa fun, de mindig elfelejtettem... szval most eszembejutott...felrakom ide! :)

Ugye milyen cuki Berni? :)

Mi a bajom?

2009-01-12T15:07:00.007+01:00

Tudom, hogy még nem írtam meg a "nyaralós" bejegyzést, de majd eljön annak is az ideje hamarosan - talán. De ezt most muszáj megírnom, ezt a postot, mert nyugtalanít pár dolog.

Sokan tudják, hogy Kubába (jan. 1-én) délután rosszul lettem. Nem tudtuk akkor, hogy mi ennek az oka, de igen aggasztónak hatott a dolog, mert borzasztóan rosszul éreztem magam.

Hogy is törént a dolog?
Délután napoztunk lennt a parton, amikor kezdett el-elbújni a napocska. Fáztunk és nekem még ráadásként a fejem is nagyon fájt, így elindultunk vissza a szobánkba. Megálltunk még a bárba, hogy Emil igyon egy KV-t, amikor én már erőteljesen émelyegtem. Ámíl elszaladt pisilni, de mire visszaért mondtam neki, hogy most adjon nekem is egy szobakártyát, mert el kell mennem nekem is WC-re. Épp, hogy beértem a szobába...(undorító leszek, de hát ez van), már ment a hasam és hánytam. Csodás. Visszamentem Emilhez a bárba, hogy én nagyon rosszul vagyok és lefeküdnék egy kicsit. Vissza is jött velem a szobába, de mondanom sem kell, hogy nem sok minden lett a lepihenésemből, mert folyamatosan a WC-n voltam. Mindenhol jött belőlem minden. Nagyon gyenge voltam és lázas, továbbá fájt minden porcikám - ha a derekamat mozgattam, akkor az akart leszakadni, ha a kisujjamat, akkor az fájt. Nem értettem mi van velem. Emil egyedül ment vacsorázni, mert képtelen voltam kikelni az ágyból, már sírtam olyan rosszul éreztem magam. Emil kérdezte a recepción, hogy ilyenkor mi a teendő, ahonnan a bárba irányított, ahol kevertek valami "koktélt". Azt elhozta nekem, hogy igyan meg. Megittam és 10 perc múlva kihánytam. Egész éjjel nem aludtam, mert folyamatosan a WC-re mászkáltam, rázott a hideg, nem tudtam feküdni sem a köztes időben olyan fájdalmaim voltak. Már teljesen kétségbe voltam este és időközben elfogyott az ivóvizem is, de nem tudtam kimenni és kérni még, mert nem tudtam messzebb jutni 5 méternél a WCtől. Emilt nem akartam felébreszteni, nehogy megharagudjon. Nagyon szenvedtem. Ah. Visszagondolni is rossz. Aki ezt nem éli át, el sem tudja képzelni, hogy ez milyen rossz. Éreztem, hogy megy ki belőlem az energia. Zokogtam, mert tudtam, hogy ez nem egy egyszerű gyomorrontás. Eljött a reggel. Emil gyorsan elment és hozott nekem egy üveg vizet. Január 2-a volt és délig el kellett (volna) hagynunk a szobát, 3-ra jött értünk a taxi és 18:15-kor indult a repülőnk Varaderoból Amszterdamba. Rettegtem az úttól, hogy hogy fogom átvészelni. Emil próbált belémtuszkolni mindent, hogy jobban legyek: egy kis banán, széntabletta, ionpótló... de az lett az eredménye mindennek, hogy a WC-re nem elérve lehánytam a fürdőszoba falát szép fekete széntablettás vízzel. Kitört belőlem a zokogás már, Emil is türelmetlen volt és aggódott. 9-kor elmentünk a szálloda orvosához. Alig bírtam elsétálni odáig, de nagy nehezen sikerült. Az orvosnő kedves volt csak nem tudott angolul, mi meg spanyolul, de azért Emilnek sikerült a kommunikáció vele - hellyel közzel. Kaptam gyomorfertőtlenítő port, ionpótlót és egy injectiot. Mindettől nem lettem jobban, de hát legalább megpróbáltuk. Délben telefonáltak a portáról, hogy el kéne hagyni a szobát, Emil elmondta nekik, hogy nagyon rosszul vagyok és nem tudjuk elhagyni, így kaptunk még 2-ig egy kis időt. Nagyon szenvedtem... hánytam még mindig és egyre jobban ment a hasam. Próbáltam sokat innni, nehogy kiszáradjak, de amint megittam 2 korty vizet ki is jött belőlem vagy itt vagy ott. Emil összepakolta a maradék cuccot, majd szépen összeszedett engem, segített öltözni és kimentünk a recepcióra. Én végig is feküdtem gyorsan a kanapén, mert ülni sem bírtam. Szép látvány lehettem. Olyan fekete karikák voltak a szemem alatt, hogy a pandamackó is megirigyelné. 45 perc alatt amíg ott "ültünk" kb. 5x mentem el WCre mikor miért. Szörnyen éreztem magam. Megjött végre a taxi. Megkértem Emilt, hogyha rosszul vagyok szóljon majd a sofőrnek, hogy álljon meg, de szerencsére erre nem került sor. Nehéz volt, de visszatartottam mindent és feküdtem a hátsó ülésem. Odaértünk. Kubába a repülőtéren nem sok lehetőség van arra, hogy leüljön az ember, de azért a 3 székből (vagy 4-ből?) egyet én gyorsan elfoglaltam, mert képzelen voltam állni. 10 percenként azért meglátogattam a mellékhelységet, sírni tudtam volna annyira aggódtam az utazástól. Szerencsére végig nem foglalták el a helyem, meg is halltam volna, ha állnom kell (bár amilyen állapotban voltam leültem volna a határőrök(?) kutyái mellé a földre is akár). Emil állt szegény egyedül a sorba a 4 bőrönddel. Szégyelltem magam, de nem tudtam segíteni. Talán ez volt a 2. legrosszabb az egészben. Végre sorra került és már csak 2 bőrönd maradt. Bejutottunk nagy nehezen, azaz inkább kijutottunk Kubából. Már több, mint egy órát feküdtem a padon mielőtt sikerült azzal a hülye géppel beállniuk, hogy fel lehessen szállni. Megvártuk amíg mindenki felszállt, hogy kevesebbett kelljen tolakodnom. Leültünk. Elindultunk. A majd' 9 órás repülőúton kb. 40x voltam kinnt a mosdóba vagy hányni, vagy mert ment a hasam. Néha már elsírtam magam olyan rosszul éreztem magam lelkileg is és fizikálisan is ez miatt. Legrosszabb pont az volt, amikor hozták a kaját. Blöe. Azok a szagok. Azthittem meghalok, nem tudtam hogy levegőtvenni... aztán még a WC-re sem tudtam kimenni mert ott tologatták a vackukat a sztyúárdeszek. Borzalmas volt, de szerencsére leszálltunk Amszterdamba... ahol megintcsak egyből a WC-t kerestük. Aludtam itt is pár órát, aztán felszálltunk a Malév gépre. Ezen már megkérdezték, hogy mi bajom van, adjanak-e valamit, hogy jobb legyen miegymás. Többször odajött hozzám a nő, hogy mit hozzon, mitől lennék jobban. Kedves volt nagyon, meglepően kedves. Ez az út csak 2 óra, de ez alatt is voltam vagy 7-8x mosdóban. Hazaértünk. Itt is meglátogattam a WC-t még mielőtt elhagytuk a repteret. Jöttek értünk Szilveszterék. Egyből a kórházhoz mentünk ahonnan elküldtek, hogy hívjuk az ÁNTSZ-t. Szval francot sem értünk el ezzel SEM. Hazajöttünk, de hamarosan Emil visszafordult velem a Tétényi kórházba, mert tarthatatlan állapotban voltam. Ott nem történt semmi, volt egy idióta orvos, aki szart rám, de azért adott egy receptet (bár ő sem tudta mire, mert nem tudta mi bajom van) meg kaptam egy injectiot, amitől el kellett volna múlnia a fájdalmaimnak és a hányingeremnek, de egyiknek sem sikerült. Hazaérve le is feküdtem aludni, mert teljesen ki voltam. Fél 2-kor vitt be Emil a Szent László kórház fertőző belgyógyászatára, ahol ott tartottak egyből infúzióra raktak, kaptam mindenfélét, hogy ne legyek rosszul. Egész éjjel nem tudtam aludni ettől függetlenül sem, mert mindenem fájt, de legalább már nem hánytam! 3 napig bennt voltam. Nem elemzem ki ezt a 3 napot, mert egy szóval leírható: BORZALMAS volt. Az ápolók flegma picsák voltak, a takarítónő hangos volt, mindig mindenki kiabált, nem tudtam aludni. Párszor felhívtam Emilt, hogy vigyen haza engem, mert nem bírom ott, sírtam egy csomót szegénynek. De hála istennek a dokibácsim kedden kiengedett! Azóta is szarul vagyok a mai napig is, de szerencsére már csak a hasam megy, szerencsére egyre ritkábban, szóval ez kibírható, ellenben annyira fáj a hasam, hogy több gyógyszert ettem már meg eddig, mint életem során összesen. Görcsöl meg szúr... minden bajom van vele. De remélem ez is elkezd mostmár múlni, mert már nem nagyon bírom elviselni.

Mérleg: -6 kg, mert nem ettem január 1-től 6-ig.

Vizsgálatok: mindenre megvizsgálták a vizeletem, székletem és vérem, de nem lett mindennek semmi eredménye, mert amikre ők vizsgálták az minden negatív lett. Szalmonellára gyanakodtunk/tak tünetek alapján, de az is negatív lett ma. Fogalmuk sincsen mi bajom van. Orvostudomány rulZ. Jövő7en ha lesz még bármilyen tünetem be kell majd mennem a dokihoz. Félek... remélem addigra makk egészséges leszek!

Ok: a szilveszter éjszakai krokodilra gyanakszik Emil... :S

Hát..."röviden" így ennyi...

Még 5 nap...

2009-01-12T12:37:00.006+01:00

...és egyedül maradok két és fél hétre. Hogy mi ennek az oka? Emil elmegy Afrikába a fiával a Budapest-Bamako rally keretein belül. :) Már majd' egy éve jelentkeztek erre, így éppen ideje volt, hogy elinduljanak lassacskán.

Nagyon sok előkészületen vagyunk már túl, amikben olykor én is segédkeztem.

Első feladat az autó megvásárlása volt, amit ugyebár megelőzőtt a kiválasztása és ez igen nehéz feladatnak bizonyult. Meg volt az elképzelés, hogy milyen autóval lenne jó menni, hogy pl. lehessen benne aludni (ágyat kialakítva), kényelmes legyen, ne túl lestrapált. Októberbe megtaláltuk az igazit egy Nissan Vanetteben, addigra több autót megnéztünk már, de volt olyan amivel a Balatonig nem szívesen indultak volna el, nemhogy Bamakoig, az ember, aki "el akarta" adni abban az autóban lakott. Borzasztó állapotban volt a cucc! :) Miután megnéztük a Nissant a fiúk másnap már szóltak is a fickónak, hogy kell. Elneveztük az autót Zsazsnak, illetve már úgy kerestük az autót, hogy a keresztségben majd a Zsazs nevet kapja! (Zsazs, mint SAS - sasmadár - ami elrepíti a fiúkat Bamakoba!) 2 hétvégén át szinte csak takarítottuk az autót, mert '99. óta valószínűleg nem volt még kitakarítva. Emil nagyon sok 7végén át szigetelgette az autót, hogy ne tudjon a por beférkőzni sehol, kibélelt minden kis lyukat rajta, miután miendezzel meglett barkácsolt bele egy ágyat. Hihetetlen jó lett! Nem gondoltam volna, hogy Emil ennyire sokoldalú...! Találtam neked egy céget, akik vágnak szivacsot méretre, így meglett az autóban a fekhely is végre! :) Mindez november végén lett készen. Letesztelve, hogy lényegében végre minden készen van az autón, csak az apróbb kényelmi csinosítások maradtak, kinnt aludtunk egy éjszakát. Hőmérséklet aznap éjszaka 0 fok körül volt, de nem fáztunk kicsit sem (hála a hálózsákoknak), ellenben jól beleheltük az autót, folyt le a pára az ablakokon. :)

Most az utolsó hétre sok teendő maradt még. Tegnap voltunk nagybevásárolni, vettünk rengeteg kaját és piát, így éhezni nem fognak a fiúk az már biztos. Akár ha hazafele az autóval jönnének sem lenne probléma az étkezés, biztosan maradna akkorra is! :) Aztán beszerzésre került egy "Zsazs" embléma, Hungarys matrica az ablakra, "Zsazs" feliratos betűk, vizeskanna kiscsappal, autóillatosító, gumiszőnyeg, faszék (amiből WC lesz), ruhatartó háló. Mostmár megvan minden. Egy-két kis apróság hiányzik már csak és indulás kész minden és mindenki!

A 7en fel lesz matricázva az autó! Nagyon kíváncsi vagyok már rá, hogy milyen lesz! :)

Nekem is van még egy nagyobb feladatom! Prompt Pharma feluratot kell rajzolnom pólókra, amikhez még be kell szereznem textilfestékes filcet vagy festéket. Holnap elmegyek délelőtt kreatív hobbyba. :) Nagyon szép pólókat csinálok nekik! :)

Nagyon fogok itt félni egyedül ebben a nagy házban. Emil mondta, hogy szóljak a Sréter Timinek, hogy költözzön ide, úgyis itt dolgozik a szomszédba, de nem akarom neki mondani, mert mégiscsak "vendégségben" lenne itt, ami kényelmetlen akárhogy is nézzük. Azért 1-2 éjszakát remélem átvészel majd itt velem - úgyis gyakori vendég erre felé, megígérte Ancsi is, hogy meglátogat...és ha minden igaz akkor Debrecenből is érkezik egy látogatóm! No... meg majd én is megyek haza Sződligetre pár napra, hiszen onnen is hiányolnak mamáék mostmár. :)

Remélem, hogy nem most akar majd betörni ide valaki... 8-)

Guam

2009-01-10T12:04:00.004+01:00

"Guam szigetén vannak olyan emberek, akiknek az a fő foglalkozásuk, hogy az országot járva nőket fosztanak meg a szüzességüktől, akik fizetnek nekik azért, hogy először élhetnek nemi életet. Guam törvényei szerint szüzeknek tilos házasságot kötni!"

Ezt most olvastam Molnár Tibor: Budapest-Bamako - A nagy afrikai futam című könyvébe. Höh. Jó kis foglalkozás. Álommunka? :)

Amúgy a könyvről meg annyit, hogy nagyon jó, így aki szereti a kalandos könyveket olvassa el mindenképp. Szórakoztató nagyon és szélesebbé teszi a látókört egy kicsit, és nem kell részt venni a rallyn ahhoz, hogy elolvasd. Én sem megyek, mágis elolvastam és nagyon tetszett, sőőt! mehetnékem lett tőle nekem is Bamakoba, de nem megyek! :)

Guami munkára önéletrajzzal lehet jelentkezni? Kell hozzá vajon valami végzettség? :D

19 nap után újra ITTHON!

2009-01-07T10:34:00.004+01:00

Tegnap hazaértem. Voltam 7 napot Mexikóba, 7 napot Kubába és 3 napot a László kórház fertőző belgyógy osztályán. Gondoltam kipihenem az utazás fáradalmait! Emil szerint így akartam megúszni a kicsomagolást, mosást, rendrakást. De ez nem igaz, mert én sokkal szívesebben pakoltam volna itthon, minthogy hasmenésem legyen meg hánnyak meg lázas legyek és fájjon minden egyes kis porcikám!

Egyébként az út nagyon jó volt, szép volt. :) Írok majd róla bejegyzést, képekkel, mindennel. Írtam kinnt blogot a strandon, papírra (höh) amit majd begépelek mihelyt lesz energiám.

Most megyek és főzök krumplilevest, mert meghalok úgy fáj a gyomrom. 1-e óta nem nagyon ettem még szinte semmit, szval ideje nekifognom mostmár, mert nagyon gyenge vagyok. :)

BúéK mindenkinek - mellesleg. :)

IrányHorány - azaz Irány Mexikó, majdan Kúbá! :)

2008-12-18T23:36:00.004+01:00

Megmondom (azaz leírom) őszintén, hogy nem sok kedvem van most írni. Nagyon álmos és fáradt vagyok, mert előző éjjel csak 3-4 órát aludtam, hiszen a szülinapomat ünnepeltük. :)

Mivel nem írtam meg a szülinapos blogbejegyzésem, ezért most kitérek rá: Emiltől születésnapomra azt kaptam, hogy elmegyünk Mexikóba karácsonyozni, majd Kubába szilveszterezni. Hihetetlen. Még mindig nem hiszem el, pedig már összepakoltunk mindent teljesen, és reggel fél 6-ra jön értünk a taxi, de még mindig nem hiszem el, hogy ÉN megyek ODA! :) Nagyon boldog vagyok, hogy megyünk és kettesben leszünk ottan mi szerelmetesen! :)

Nem fogok én már senkivel beszélni karácsonyig és szilveszterig, így itt most MINDENKINEK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK! Január 3-án visszatérünk! :)

Izgulok! :) (Emil is, mert a repülőn nem tud majd cigizni :S).

Csók mindenkinek!...

A legszebb születésnap!

2008-12-17T07:43:00.005+01:00

Egyenlőre... rakok fel képeket... majd ha hazaértünk írok is hozzá. :)

December 16.

2008-12-16T11:34:00.005+01:00

7:26-kor kelt ma fel a nap, én 4 perccel lemaradtam erről, mert csak 7:30-ra volt beállítva az órám. Arra is csak azért, hogy mire szerelmem felébred legyen KV, meg facsart gyümölcslé. :)

Névnapjukat ünneplik az ETELKÁ-k: Az Etelka Dugonics András névalkotása az Etelka címû regényében (1788), az Etele férfinévbõl, amely a germán eredetû Attila névnek a régi magyar formája. Jelentése: atyácska.

No... tartsunk egy kis "történelem-órát":

1526-ban ezen a napon Habsburg Ferdinándot kiáltja ki az ellenpárt magyar királynak Szapolyai János ellenében.

1645-ben a mai napon jött létre a linzi béke I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és III. Ferdinánd német-római császár között.

1653. december 16-án Oliver Cromwell lesz Anglia, Skócia és Írország Lord Protectora.

A leghíresebb történést, ami 1773-ban történt december 16-án mindenki tanulta történelem órán. Nekem az amerikai történelemből nem sok minden maradt meg, de erre nagyon emlékszem a dátum miatt - érthető azthiszem. Szóval ezen a napon volt az ún. Bostoni teadélután, ami mint tudjuk az anmerikai függetlenségi háboró előzménye volt. (valahol a mai outletnél kb. :P), a Fertő-tó mellett vereséget mér a magyar csapatokra.

I. Ferenc 1382. december 16-án összehívta Pozsonyba az országgyűlést.

1848. december 16-án Jellasics hadteste Bécs felől benyomult Magyarországra, Parndorf-nál

1933-ban ezen a napon indult el az első trolibusz járat Óbudán! :)

1770. december 16-án született Ludwig Van Beethoven, világhírû német zeneszerzõ (Fidelio, 1-9. szimfónia, amelybõl a kilencedik az Örömóda). 25 éves kora körül kezdte a süketség elsõ jeleit észlelni, gyönyörû szerzeményei hihetetlen belsõ hallásának köszönhetõ. A századforduló tájékán születtek "legsötétebb" mûvei, ekkor vált számára világossá, hogy halláskárosodása visszafordíthatatlan folyamat. Süketsége és egyéb betegsége miatt zárkózott, morózus ember lett, halála napjáig dolgozott, több befejezetlen mûvet hagyott hátra.
Kodály Zoltán fonográffal (1952)Hazai pályán egy másik zenész zseni, Kodály Zoltán is ma ünnepelné a születésnapját, 125 éves lenne. (Ma van a Magyar Kórusok Világnapja.)

232 évvel ezelõtt látta meg a napvilágot Mr. Darcy megteremtõje, Jane Austen angol regényíró (Értelem és érzelem, Büszkeség és balítélet).

Koltai Róbert híres színészünk ma 65 éves.

21 évvel ezelőtt megszülettem én. Papp Erzsébet. Hatalmas csapásként a szüleimre, 2 dolgot nem akartam: aludni és enni, már probléma nem volt velem - szerencsére! :)

Nos...hát ennyi így máról. :) Majd még kiegészítem, ha eszembe jut valami. :)

Bangledasban ma ünnepnap van. A pakisztáni csapatok feletti győzelmet ünneplik.

... még valami:
Boldog születésnapot mindenkinek, aki ma ünneplo születésnapját: Hudák Tomi barátomnak, Újvári Áginéninek, Varga Attilának, Attis anyukájának, Hegedűs Anettnak. :)

... másoknak is. :)

Hévíz

2008-12-15T19:14:00.003+01:00

Péteken munka után Emillel felkerekedtünk és célba vettük a záptojásszagú Hévízet. Olyan célból, hogy megünnepeljük előre egy kicsit a szülinapom, hogy kikapcsolódjunk és elvezzük egymást... ööö... akarom mondani élvezzük egymás társaságát.

Odafele már-már azt hittük, hogy sosem érünk oda, voltak pillanatok, amikor azt hittük, hogy eltévedtünk, de szerencsére minden ok volt, hiszen 5 óra küröl odaértünk. Bejelentkeztünk, leparkoltunk és elfoglaltuk a szobát. Emil szerint (ő mint rutinos hotel-látogató) nagyon tuti szobát kaptunk, apartmanszoba, külön háló és nappali résszel. Szép volt, tiszta - nem úgy, mint múltkor Veszprémbe a "Kitekincs". Első feladatunk az volt, hogy a füst-jelzőt valamilyen úton módon letakarjuk, ebben nagy segítségünk volt az ingyenes kirakott fürdősapka. Siker. :) Hipp-hopp második "fogásként" felkaptunk a fürdőruhánkat és lementünk wellnesselni még egy vacsi előtt. Jakuzziztunk, szaunáztunk, pancsoltunk - csudijó volt! Szauna: fürdőruha nélkül. Ki van írva, hogy a szaunázás náluk meztelenül megengedett, hát mi ezt nem teszteltük (hiszen nem vagyunk mi topmodellek), de sok sok férfi lóbálta ott a himbilimbit engem ártatlan kislányt zavarba hozva ezzel. :) Gyors zuhanyzás után lementünk, hogy megegyzük az aznapi kenyerünket. Bőségesen volt mindenféle. Emilnek sikerült szerintem a teljes kínálatot végigkóstolni, amit én nem mertem bevállani (lévén, hogy vegatáriánus vagyok még mindig), de ettem lazacot, pontyot, sajtokat, zöldségeket, salátát... elég sok mindent. Mindezek előtt még tettünk egy kísérletet a káposztalevessel, de valahogy egyikünk tetszését sem nyerte el különösebben a dolog, mert erőteljesen csak egy savanyú, meleg lére emlékeztetett. Vacsora mellé még rendeltünk egy üveg bolt a kedvencünkből, ami a Vylyan pince 2008-as roséja. Vacsora végeztével átültünk a dohányzós bár részre a kis borunkkal, de mivel az hamar elfogyott kértünk még egy üveggel. Igen ám, de a bárnak nem volt ilyen roséja, az étterem meg már bezárt. DE! az étterem vezetője felhozott nekünk egy üveg bort! Jó fejség volt tőle! Csöppet becsíptünk azon az estén - mondhatni megünnepeltük előre egy kicsit a szülinapom! :) Hamar elaludtunk este, de nagyon rosszul aludtam egész éjszaka. Nem tudom miért, de állandóan felébredtem, nem tudtam visszaaludni... odabújtam macikámhoz, akkor eludtam, de hamarosan megint felébredtem ... és így ment ez egész éjjel. 7 körül sikerült elaludnom rendesen, szerencsére, aztán negyed 10-kor arra ébredtem, hogy szívem simogatja a hátam. Ébresztgetett, hogy keljek és mennyünk reggelizni, pancsizni. Gyors reggeli után (huh, nagyon sokat ettünk) célba vettük a pancsolót. Végre volt a 38 °C-os termélmedencébe is víz! Benne is ültünk vagy fél órát, nagyon jól esett! Egész nap csak punnyadtunk és kényeztettük magunkat! :) Este, ahogy besötétedett elmentünk sétálni egy kicsit a városba, amiben a két legrosszabb dolog az volt, hogy esett és hideg volt. Hévíz nagyon szép város. Rendezett, tiszta, de nem volt karácsonyi vásáruk. :( Este vacsira ettünk megint sok sok finomat, de nekem elég nehéz dolgom volt, mert minden kaja husis volt, így én nem ettem semmi normális főételt. De azért jóllaktam, főleg, hogy ettem nagyon finom fagyikat. Emilnek nem volt jó a pocija, valószínűleg a sok habos sütitől, így amikor felmentünk az emeletre ő hamar elaludt. Én még néztem tv-t meg olvastam. 10 órától kb. 1-ig köhögtem valamitől, de aztán szerencsére abbahagytam. Éjszaka megint nagyon rosszul aludtam, de most Emil is ugyan erről panaszkodott - ki érti ezt?

Reggeli után (ami nagyon finom volt és bőséges, mert csinált nekünk az egyik szakácslányzó bundáskenyeret) elindultunk hazafele. Sajnáltam, mert nagyon jól éreztem magam, csodálatos volt ez a 2 nap szerelmemmel édeskettesben! :) Köszönöm neki! <3

Hazafele meglátogattuk Mártiékat Siófokon, Fefééket Fehérváron és Paliékat Érden...de egyszercsak hazaértünk! :)... utána még meglátogatott minket Szilveszter és Évi, akiknek nagyon örültem, főleg, hogy Évivel beszélgettünk sokat, mindenféléről. :) Látogatások sora volt az egész nap! :)

Gyerekszemmel

2008-12-15T10:39:00.002+01:00

Hogyan döntsük el, hogy ki legyen a házastársunk?
- Olyan embert kell keresni, aki ugyanazokat a dolgokat szereti, mint mi. Például, ha te szereted a sportot, akkor a lánynak ezt szeretni kell, és hoznia kell mindig chipset. (Peti, 10 éves)

Házasnak vagy egyedülállónak jobb lenni?
- A lányoknak jobb egyedülállónak lenni, de a fiúknak nem. A fiúknak kell valaki, aki takarít utánuk. (Anita, 9 éves)

Hogyan működhet egy házasság?
- Mondd a feleségednek, hogy jól néz ki, akkor is, ha ronda, mint egy busz. (Ricsi, 10 éves)

Hány évesen kell megházasodni?
- 23 a legjobb kor, mert addigra már örök idők óta ismered a másikat (Kamilla, 10 éves)

Honnan tudja egy idegen, hogy valakik házasok?
- Szerintem csak kitalálni lehet, pl., ha mindketten ugyanazzal a gyerekkel ordítoznak. (Dénes, 8 éves).

Szerinted mi a közös a szüleidben?
- Egyikük sem akar több gyereket. (Lilla, 8 éves)

Mit csinálnak az emberek a randevún?
- A randi azért van, hogy jól érezzük magunkat, és hogy megismerjük egymást. Még a fiúk is tudnak mondani valamit, ha elég sokáig hallgatsz. (Yvette, 8 éves)
- Az első randin csak hazugságokat mondanak, ettől érdekesebbnek tűnnek és másodszor is találkozni akarnak. (Márta, 10 éves)

Mit csinálnál az első randin, ha rosszul sülne el?
- Hazaszaladnék, és halottnak tettetném magam. Másnap felhívnám az összes újságot, hogy minden halotti rovatban szerepeljek. (Károly, 9 éves)

Mikor szabad megcsókolni valakit?
- Ha gazdag. (Pál, 7 éves)
- A törvény szerint 18 éves korodig várni kell, ezzel nem packáznék. (Misi,7 éves)

Emlékezés?

2008-12-12T13:09:00.003+01:00

Érdekes dolog történt ma velem. Még a hideg is kirázott tőle (bár hideg is volt)...

Kijöttem a nyomdából és gondoltam felhívom a csoporttársam, hogy nem megyek ma suliba, mert dolgom van meg utazunk is délután. Csörög-csörög. Felveszi. Köszönök és bemutatkozok. Mire megkérdezi, hogy milyen Betty...aztán... hát nem értette, hogy ki vagyok és milyen Betty, de ekkor már bemutatkozott, hogy ő Mackó Anett. Heh. Én nem Maczkó Anettet, hanem Murár Anettát akartam hívni, csak ahogy sütött a nap a telefon színes kijelzőjén véletlen félrenyomtam. Akkor közöltem Anettal, hogy Böbe vagyok, Papp Erzsébet. Nagyon fellelkesült és beszélgettünk egy csomót. Általános iskolába nagyon jó barátnők voltunk, meg utána is, csak aztán amikor én elköltöztem Sződligetről utána egyre kevesebbet beszélgettünk, találkoztunk és így megszakadt a kapcsolat kb. 2 évvel ezelőtt. Röviden elmesélte, hogy most mit tanul, mivel foglalkozik mellett...és én is elmeséltem.:) Nagyon örültünk egymásnak...holott az eszem ágában sem volt őt felhívni normális körülmények között, ahogy valószínűleg ő sem hívott volna engem fel. :) (Régen történt velünk egy mókás eset. Ugyan olyan telefont vettünk magunknak csak nekem arany, neki meg ezüst színű volt. Imádtuk azt a telefont, de hát ezzel más is így volt. A saját magunk által szervezett buliba tőle is és tőlem is ellopták. :D Mostmár mókás - akkor nem volt az...)

Anettal a barátságunkban volt egy mélypont. Nem beszéltünk. haragudtunk is talán egymásra, de okunk nem volt rá - legalábbis semmi komoly. De akkor nem gondoltam úgy, hogy nekem valaha is szükségem lesz az ő barátságára/ismerettségére.

Aztán meghalt egy autóbalesetben egy közös ismerősünk, ami hát... őt is megviselte csöppet, de engem meg nagyon, ami érthető is - azthiszem. Nagyon nehezen dolgoztam fel a dolgokat, nem szerettem egyedül lenni akkoriban, így Leonetta felajánlotta, hogy mennyek be hozzá bármikor Vácra és beszélgetünk, kakaózunk. Egyik nap, amikor már Sződligetre tartottam hazafele megláttam a vonaton Anettet és odamentem hozzá. Beszélgettünk sokat, főleg Tomiról és a kapcoslatunkról, hogy milyen jó barátnők voltunk... annyit annyit beszélgettünk ott a téli hidegbe mígnem nagyon megfáztam. Huh. Aztán hát így lettünk újra barátnők. Onnantól megint egész nap, egész héten együtt! :)

És most jön az, amitől kirázott a hideg. Ma van 4 éve, hogy meghalt a közös barátunk autóbalesetben. Véletlenül volt, hogy mi beszéltünk ma, de hát mindenképp azt akarja valami erő, hogy mi kapcsolatban legyünk. Szeretem Anettot nagyon, egy nagyon jó lelkű kedves lány. Vannak véletlenek? ...

Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívébe hagyunk magunk után.
(Cicero)

PP

2008-12-06T18:02:00.002+01:00

Ez most a reklám helye... majd leszedem, de most szükségem van erre valamiért. :D

Sorry :)*

Akarooom!... vagyis csak szeretném...?

2008-12-04T18:10:00.003+01:00

Még mindig az újságot csinálom, de már lényegében minden készen megvan hozzá! Ollé! :)

Keresgéltem az imént valamit neten és oldalt a képen szereplő könyvet láttam meg.

Tudjátok mi ez?

"A könyv Harry Potter világának legendás mesekönyve, amely a sorozat 7. részében fontos szerepet is játszik. A kötet öt mesét tartalmaz, valamint Dumbledore professzornak a Roxfort Varázsló- és Boszorkányképző Szakiskola legendás igazgatójának hozzájuk fűzött szellemes magyarázatait, ráadásként pedig az írónő kommentárjait. Maguk a mesék a kisebbeknek szóló magyar népmesékhez hasonlíthatók, a magyarázatok pedig a Harry Potter könyvek stílusát és világát idézik. Rowling – aki maga illusztrálta munkáját – a könyv bevételét, amely az extra magas jogdíjakból származik, jótékony célra ajánlotta fel. A Children’s High Level Group különféle szempontból hátrányos helyzetű gyerekeket támogat annak érdekében, hogy azok családban, vagy legalábbis ne nagy, lélektelen, az alapvető szükségleteiket is elhanyagoló, rideg otthonokban, hanem kisebb közösségekben nevelkedhessenek, ahol nemcsak testi, de lelki szükségleteiket, szeretetigényüket is figyelembe veszik... "

FELHÍVÁS!

Aki igazán szeretné meglepni az édes kis aranyos Bettykét annak ajánlom ezt a figyelmébe! Ígérem, hogy nagyon meglepődök majd és nagyon nagyon örülök is majd neki! :) ... úúúgyis Mikulás lesz...nemde? :) Anyuuu, Apuuuu, Andiii, Hermijjonniii (jah nem... az én vagyok!), Sellyjjonnii! :)

Ha jövő7ig nem érkezik meg postán (fénypost - ablak nyitva), akkor kénytelen leszek elmenni egy könyvesboltba és megvenni! :)

Apró örömök az életben! :)

Vendégfogadós, szülinapozós-tortasütős, ittalvós, Gabin-nyúzós, Petin-nyúzós - szerintem!

2008-12-04T12:20:00.002+01:00

Ahogy 2 bejegyzéssel korábban olvasható volt Gabi barátosnémnak szülinapja van/volt. Ebből az alkalomból meghívtam őt - és újdonsült Péterét egy spencivacsira hozzánk (vagyis sokkal inkább Emilhez). :)

Emil 7 óra előtt ért haza pár perccel, lementem őt köszönteni újra itthon, amikor is megjelenik 2 fura alak a kertben és a vesénket kéri. Persze mindez nem igaz, de azért jól hangzott. :) Szval egyszercsak megjelent Gabi és Peti. Olyan hirtelen érkeztek, hogy még a pitbullt sem volt időnk kiengedni! Gyorsan túlestünk a bemutatkozáson és betereltem a vendégeket - no nem azért, hogy ők ne fázzanak, hanem én már nagyon fáztam kinnt pólóba, meg hát láttam, hogy hoztak csokit és bort és féltem, hogy visszaviszik, ha sokat tartom őket a hidegben kinnt. Emil még lennt maradt kicsit, mert pakolta a gumikat.

Felérvén beszélgettünk, ásványvizet bontottunk jó antialkoholistákhoz híven. Majd asztalhoz ültünk és nekifogtunk a lakomának, amihez azért Emil is előkerült! :) A spenót elég kevésnek bizonyult és már mindenki (főleg a fiúk) kezdtek panaszkodni, hogy éhesek és kérnek még valami hidegtálat belesúgtam Emil fülébe, hogy "sütöttem tortát" - innentől nem akart már sajtot, meg hideget enni többet! :) Még beszélgettünk kicsit, összeszedtem a tányérokat, és eltávoztam a konyhába.

Íme a torta! Nem egy nagy dolog - tudom, csak egy kis sima répatorta, de nagy sikert aratott! Petinek is és Gabinak is nagyon ízlett, Gabika még a receptet is elkérte (csak még nem adtam meg neki, de majd bepótolom)! :)

Meg is gyújtottuk a gyertyákat, csak hogy teszteljük Gabi tüdejét! Olyan jó érzés volt, hogy láttam Gabin, hogy örül neki! Meg volt lepődve - picit. Persze volt ajándék is! Kapott az ünnepelt egy nagyon szép színes (képes) könyvet a Bach-virágterápiáról. Féltem, hogy megvan már neki, de nem volt, így hasznos és szép ajándékot sikerült neki választanom, ami meglepetés is volt...és nem csak neki! Emilnek is, hiszen ő sem látta még az átadás előtt, hogy mit is kap tőlünk Gabika szülinapjára. Kapott még mellé egy kis elmaradhatatlan keserűcsokit is!

Nagyon jól telt az egész este. Sokat beszélgettünk mindenféléről, főleg a "kedves" kollégákról minden oldalról, főnökökről (huh - Emil főnök :D), amerikáról, a sajttortáról, a hajfonatokról - de nem az indiánokkal kapcsolatban!, az újságról, zenéről... és még sorolhatnám. Hamarosan eljött a 10 óra, amikor Pítör az órájára nézett és mondta, hogy nekik menni kéne. Emil persze egyből marasztalta őket egy gruppenszex erejéig, és ilyenkor már Gabikát sem érdekelte, hogy honnan lesz reggelre tiszta bugyija! :) Nah... komolyra fordítva a szót: megbeszéltük, hogy itt alszanak, hiszen a vendégszoba erre van kitalálva, szegény Peti Emillel úgyis bepáleszozott, így mi Gabival elvonultunk megágyazni. Kaptak fogkefét, fogkrémet, tusfürdőt, törölközőt - tiszta 4 csillag! :)

Mi még beszélgettünk egy kicsit lennt Gabival, megbeszéltük, hogy az ő Pétere és az én Emilem is nagyon nagyon kedves és aranyos és nagyon szeretjük őket (ki-ki a sajátját!). :)

Éjfél körül elvonult mindenki aludni, így hát én sem tehettem mást.

Reggel felkeltem 6-kor, hogy mire mindenki felkel eltakarítsam az este romjait - volt mit! :) Petinek csináltam egy KV-t, Gabinak facsart grapefruit levet és két almát és befalt gyorsan, nehogy megromoljon! :)

7-kor elhagyták Gabiék a terepet, mert ment fél 8-ra dolgozni Péter. :)

Aggódtam, hogy vajon jól érezték-e magukat itt, de megnyugtatott, hogy nagyon és ezt írta smsben:
"B-nnyu. Köszönjük mégeccer a páratlanul kedves és figyelmes vendéglátást, és a rengeteg szeretetet amit kaptunk." (stb.)

... és e-mailben:
"Más!Jajj,annyira aranyosak voltatok velünk!Emil is,a Rettegett:)Kicsit féltem attól, hátha unja majd társaságunkat,de olyan barátságos, jópofa ember!És a szervíz?Pazar volt,felülmúl6atatlan.Kár, hogy Éva nem lehetett velünk.A legközelebbi csapatépítésre őt is visszük!No,ennyit mára!Remélem, sikerült az ambroxolt fényezned.Tóth Tihamérné,Manyi lehet a referenciád pl.Tényleg, rég jelentkeztem be hajvizsgálatra!:)Légy jó, szép estét és pusszantás a 2 E-nek:Gabinho"

Köszönetül meghívott Gabika minket egy bio-étterembe, de még az időpont képlékeny, de szorgosan egyeztetünk! :) BioBettykeee szülinapja BioÉtterembe lesz ünnepelve! Már nagyon várom! :)

100.

2008-12-02T15:10:00.006+01:00

Huh... ez a 100. post! :) Nem gondoltam, hogy ennyi mindent fogok én ide írni, amikor elkezdtem anno...és mennyi mindent nem írtam még megy...!

Találtam ma egy cd-t Emil számítógépébe, mert ma azon "dolgoztam"... a CD-n még nyári képek vannak, amiket Timi (Selly) csinált, amikor lennt volt velünk Siófokon nyaralni egy kicsit. Olyan jó volt újra végignézni őket, hiányzik a nyár, olyan boldog volt az egész.

Megtaláltam a savanyúkáposzta evős képeket! Béla (szomszédja Emilnek Siófokon) elővett a biciklitáskájából egy zacskó savanyúkápit és mi meg lelkesen elkezdtük falatozni a "kocsma" teraszán. Nagyon jó volt még mókának is!

Emilcicc az én káposztámat akarta minden áron!...

Timi kimaradt a káposztázásból, ő az IceTeát részesítette előnyben! :)
(de azért szeretetből róla is megemlékezek... <3)

Gabinnyu Nap

2008-12-01T17:36:00.003+01:00

GABIKA! NAGYON NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNOK NEKED!

Szerdán ünneplünk!

Kresz vizsga

2008-12-01T16:59:00.006+01:00

SIKERÜLT! ELSŐRE!

Tudom, hogy nem nagy tudomány, de ha az előéletem nézzük, hogy még jogsit sem akartam, akkor ennek happy lehetek (nemde?).

Nagyon nagyon izgultam. Tényleg görcsbe volt a gyomrom. Nagy nehezen kitaláltam, hogy hogyan jutok el a vizsgahelyre, de aztán mire odaértem nem ott voltam ahol lennem kellett volna, mert eltérítették a villamost másfele. Kétségbe estem, úgyhogy hívtam taxit és elvitt oda 500 ft-ért (látta rajtam, hogy kétségbe vagyok esve, mert ilyenkor már 13: 18 volt és 30-ra mentem!). :D
Odaértem. Megláttam egy ismerős arcot, akivel jártunk anno együtt az oktatásra. Ő mindent tudott állítása szerint. Nem is izgult. BEZZEG ÉN!
Engem szólítottak. Odaadtam a személyim, mire közölte a fickó, hogy nemsokára le fog járni, figyeljek rá oda. Mondtam neki, hogy olyanniyra odafigyelek, hogy szerdára van időpontom az okmányirodába. Aszonta rendes kisjány vagyok, pedig Emil ezt biztos máshogy látja (szerinte nagyon nagyon rossz vagyok néha :D).
Leültünk. A 15-ös asztal volt az enyém. Még beszélt egy kicsit a vizsgabiztos, de aztán elkezdhettük. Izzadt a tenyerem úgy izgultam! 55. kérdés után nem mertem levegőt venni... de amikor kiírta, hogy sikeres vizsgát tett olyan boldog voltam! Azért szerettem volna, hogy sikerüljön most elsőre, hogy ne kelljen ez miatt (is) szégyenkeznem Emil előtt... és lám: nem kell. 3 kérdést rontottam el csak, így közveszélyes sem vagyok. Fel is hívom az oktatóm! :)

Ma berúgunk! :D